Az megvan, mikor egy repülőgépmérnök, egy ex-matektanár, egy könyvelő, egy személyi edző, egy kórházi dolgozó, pár kreatív szakember és egy építész elmegy futni? Ez nem vicc, hanem véresen komoly dolog! Nem is gondolnátok, mi tud ebből kisülni... Teszek egy próbát arra, hogy elmeséljem.
ULTRABALATON 2015 - TESZTFUTÁS beszámoló, azaz csapó kettő (idén).
Múlt héten még azt hittem, a 30 km-emről fogom írni következő posztomat. Aztán módosult a sorrend. Hogy miért? Elöljáróban annyit mondanék, hogy ismét bekerültem egy olyan vákuumba, amit életemben három helyen éltem át eddig: kettőt a Balatonnál (körül), egyet pedig Berlinben.
Röviden: Csütörtökön küldtem egy mailt, hogy jelentkezek teszfutónak, két telefonhívás, egy körömlerágós hétvége, és kedden már offisöl tesztufó lettem. ;) Most már bevallhatom, hogy kétségem nem sok volt, mert éreztem, hogy ezt a programot nekem küldte az ég. :) Bepakoltam tehát kb. az összes őszi-téli futócuccom egy kicsinek nem mondható bőröndbe és elindultam Ferihegyre a Depotba. :D Szétszivattak, hogy képes voltam gurulós bőrönddel megjelenni egy sportrendezvényen, de álltam a sarat. :P This is World of Gyé...
A terv az volt, hogy levonulunk október 16-án a Balatonra, hogy körbefussuk azt és közben filmre is vegyük. Ebből készülhet egy kisfilm a jövőbeli Ultrabalatonosoknak, ahol láthatják a szakaszokat és hallhatják szakmailag kikezdhetetlen véleményünket az adott távról. ;) Perfetto! Péntek este benyomtuk magunkat a minibuszba és az autókba, és megindult a konvoj a Balaton felé, természetesen szakadó esőben. :D
Szóval első este a szervezők beavattak A legendába Aligán (természetesen nem mondom el senkinek ;) ), pazar vacsit dobtak nekünk Kenesén, megbeszéltük, hogy szombaton már nem fog esni, és miután mindenki kellően ellazult a "gyümölcslétől", kiosztottuk a szakaszokat. A FK FC-ben mindig én rajtolok, szerettem volna megtartani eme jó szokásomat, így most is megkaptam az Aliga-Kenese szakaszt.
5:20-kor kelés. Jesssssz! Legalább kaphattak a csapattársak egy kis ízelítőt abból, milyen áradóan kedves tudok lenni reggel. (Hajnalban.) Jelentem, modoráltam magam.
2015.10.17. 8:00
Itt még kicsit bennem volt az idegesség, nem akartam kudarcot vallani, előző este 55 perces időt vállaltam, ezt hozni kellett, fájó vádlival is. Szerencsére voltak kísérőim: motoros szervező mutatta az utat, biciklis vette mögöttem a képet, valamint egy csapattárs és egy újságíró futott mögöttem. Laza. :P Harmadjára vágtam neki ennek a szakasznak, kíváncsi voltam, mit tudunk kihozni belőle.
Közös, hangulatfeldobós, párszormegismétlős rajt után U kanyar, aszfaltcsík, "magány". Én diktáltam elöl a tempót. Aki volt már UB-n pontosan tudja, hogy itt bizony szépen fel kell futni a partról a közútig. Fincsiiii. Tudtam, hogy nem itt fogok időt nyerni, így szépen nyugodtan szedtem a lábam, és leküzdöttem a kb. 50 méter szintkülönbséget, hogy utána beálljak egy 4:55 körüli tempóra. Hiányzott a tavaszi megszokott versenyhangulat, a rajthoz sétálók biztatása, de mire ezt mélyebbre vihettem volna, már elsuhantak mellettem a többiek a minibusszal és hangosan szurkoltak. Elkezdődött, ez az igazi UB-hangulat! ;) Nyomjuk!
A tervezettek szerint haladtunk előre, végig 5:00-n belül volt a tempó, néztük az őszi Balatont, ismertem a terepet, törtek is elő az emlékek rendesen: bikiniben flangáló nyaralók, cikázó biciklisek, értetlen autósok, siető csapattársak. Na hát ilyen most nem volt, csak a természet, a pazar tracklistem (Martiiiiin!!!), kísérőim és én. Jelenlegi edzettségi szintemen azért húzni kellett előre magam a célidőért. 5 km után viszont méltó jutalom vár mindenkire: lejtő. :) Bár, mint kiderült, nem mindenki szereti. :S Számomra ez az erőgyűjtés szakasza.
Valami miatt 8 km-ig akartam eljutni, tudtam, hogy onnan már megcsinálom. A táv azonban tartogat egy kis huncutságot ezen a ponton ;) Ezt mindig elfelejtem... A Garmin el is szállt tőle! Még jó, hogy futótársam gondolkodás nélkül nekivágott, így átlendítve holtpontomon. Innentől tudtam, a nehezén túl vagyunk, a lényeg, hogy ne lassuljunk. 48 percnél azért eszembe jutott, hogy tavaly ennyi idő alatt szaladtam végig, hihetetlen! :)
Egy-két kanyar és már látni a célt (a gyönyörű kikötővel) és hallani a váltópont zaját. Meg kell mondjam, elég jól sikerült demózni a hangulatot! Ordibálnak a csapattársak, dobálják a humorbonbonokat a speakerek, váltóegység menetre készen, és már nyomják is a kezembe a zselét. Csippantás, GO! Ezzel aznapi adagom teljesítve. Akkor azt hittem... :D
53:46 // 10,8 km // 4:59 // aHR 171 - Nice morning run, good memories came into my mind, I really enjoyed it (as soon as I had finished) :D
Számomra itt esett le, hogy úristen, megint itt vagyunk és MEGFUTJUK A KÖRT. Megy a demó vörzsön ezerrel, de a hangulat az eredetit idézi. Sőt! Ott volt a rajtkapu az indulásnál, a váltópont is felállítva, kilométer kiírva, zene bömböl, mikrofon ON, frissítő az asztalon, nekünk tényleg csak futni kellett. Óriási mázli, hogy nem esett. Még. :)
Ilyenkor folyamatos a sakkozás: Ki mikor vált? Hány percünk van átérni a váltópontra? Mikor egyek? Inkább igyak? Beálljak futni megint, vagy pihenjek? Életemben először úgy mentem végig a körön, hogy minden váltópontnál megálltam, szurkoltam és végignéztem a teljes útvonalat (nappal). Nem győztem magamba szippantani a tájat és az élményeket. A szervezőknek hihetetlen helyismerete van (na meg a két egyéni ultrafutónak is, akik szintén velünk tartottak), pöpecül át volt gondolva a logisztika, mindenki tette a dolgát és közben arra is volt energiájuk, hogy fussanak velünk. Ezt csak teljes szívből lehet így csinálni! Minden elismerésem.
Nem írok le minden részletet, mert holnapra sem érnék a végére, ugrok arra a pontra, ahol ismét futottam. Zánka-Köveskál.
2015.10.17. 13:39
Előző este bevállaltam még egy délutáni etapot, 5,3 km, laza szigetkör, persze, kell az még nekem! Aztán annyira szét lett hypeolva az előtte lévő 3 km, hogy nem lehetett kihagyni azt a fun-run-t sem! Így kell a napi tíz km-ből félmaratont varázsolni, gratulálok Gyé! :) Az eleje gyorsan elszállt, voltak beszédes elemek a csapatban rendesen. :D Váltás után már csak ketten (plusz a fix motoros+biciklis) folytattuk a lankákon tovább. Legjobb társasággal futottam! Érdekes, hogy egy ilyen közös elfoglaltság hogy össze tud hozni embereket. Jót beszélgettünk, gyönyörködtünk a tájban (nem futottam még itt), megismertük kicsit egymást, aztán ismét szétszivattak. :D
"Gyé, ugye tudod, hogy most 10,3 km-t megyünk?" Ott helyben megálltam. (Vicces a Garmin képe is :) ) Mondom én innen egy métert sem, mert ESIK is! Aztán kiderült, hogy "félreértés" volt az egész. Köszönöm G. és B.. :)
43:43 // 8,3 km // 5:16 // aHR166 - Great experience, thanks gentlemen ;)
Innen már nem sok volt hátra, mindenki a vacsorát várta (kb. 11 óra óta :D ), ami fél 8 körül el is érkezett, az újabb szakaszosztással együtt. Célom: két rövid táv. Eredmény: 4,6 km, 4,7 km. Good. Very good. Mondanom sem kell mi lett ebből a végére, ugye? :D
2015.10.18. 9:19
Gyenesdiás-Keszthely, 2014-ben itt futottam 14 km-en 1:04:00-et, este, instabilan. Arra büszke vagyok. Célom az volt, hogy 21 perc alatt végigszántsuk a szakaszt. :) Ehhez kaptam két testőrt is, plusz egy pazar biciklist, toljuk. Belekezdtünk 4:14-gyel, megijedtem, visszavettem. A srácok simán végig dumálták volna az egészet, mondtam h én meg nem szólalok ennél a tempónál! Nem rossz rész ez, aki nem bírja a lélekölő egyeneseket, válassza ezt! Változatos, mégis rövid. Nem mondom, hogy jól esett minden perce, de valahonnan mélyről előkotortam az emlékeimet, amiből erőt tudtam meríteni a végéhez. Sikerrel.
20:55 // 4,62 km // 4:32 // aHR168 - mission completed, big effort, thanks god it was not longer :)
2015.10.18. 13:28
Majdnem sikerült lemásolni az előző napi menetet :) Dejavu megvolt: délutáni futás, azonos futótárs, azonos biciklis és motoros, más terep: Balatonlelle-Balatonszemes. Síkság, pazar. Na hát a BS Team eszembe jutott, pont itt meneteltünk tavaly nyáron, nem mondok semmit, csak annyit: teve... :D Ezt értik hárman-négyen, de miattuk le kellett írnom. :D
Szóval ahogy a fenti kép is mutatja, itt már nem volt nyomás rajtam, megtettem amit szerettem volna, úgy voltam vele, hogy egy kényelmes tempót menjünk. G-vel társalogtunk az elején, aztán jött a tracklisten a Drunk in love és társai, ráfordultunk a Balatonra, és beütött az EXTÁZIS! Álomjó szakasz volt ez így napsütésben, UB-hangulatban! Suhantam, észre sem vettem, hogy folyamatosan gyorsulok. Még egy rögtönzött interjú is belefért menet közben, talán itt volt a legjobb pillanat számomra, fülig érő szájjal futottam be, az órát is elfelejtettem leállítani, még jó, hogy volt időmérés :D (kb. fél perc bentmaradt amúgy...)
23:11 // 4,7 km // 4:55 // aHR162 - great experience, #ilovebalaton #iloveUB
2015.10.18. 17:29
Nem volt azonban vége a mai napi adagnak, mert a két szöszi bevállalta az utolsó előtti szakaszt, "ebéd" után. Hiba. Tudtam én ezt már akkor is! :) Siófok-Balatonvilágos. É. előre ment, P-vel lemaradtunk, de megfutottuk a 7,9 km-t, köszönöm a társaságot!
44:14 // 7,9 km // 5:38 // aHR158 - it was more than enough, great effort at some points
Ééééééés jöhetett az utolsó szakasz, a befutó. Közösen!
Itt már sötétben, kimerülve, de mosolyogva, sztorizgatva, eufóriában kocogtunk be a célba, ahol már várt a kapu, a hideg pizzám, a speakerek, meg persze a staff is! ;) Nagy ölelések, öröm a köbön, óriási királyok voltunk/vagyunk!
Sajnáltam, hogy vége. Mindannyian maradtunk volna szívesen még egy körre szerintem. A lábam és a gyomron szétment, kóros alváshiány kezdett előállni, mégis sajnáltam, hogy vége lett, mert:
Még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom, mi is történt pontosan ezen a hétvégén. Valahogy annyira természetes volt minden. Az első találkozástól az elköszönésig. Nem tudom, mi ebben a csoda: a válogatott társaság, a közös cél, a függőségünk, vagy egy karizmatikus összefogó személyiség? Mindenesetre a 12 futó és a staff pillanatok alatt igazi csapattá formálódott, mindent beleadott. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Pedig senkit nem ismertem előtte. Szerintem ez a rendezvény szelleme. Ezért ez a kedvenc futóeseményem, és nem a marketing bullshit miatt írom ezt, olvassátok el korábbi posztjaimat is nyugodtan.
Nem akarom hosszúra nyújtani az összefoglaló gondolatokat, reggel a lépcsőházban lefelé botorkálva (mert fáj ám a vádlim, a csonthártyám és a combom is :) ) azt fogalmaztam meg magamban, hogy tulajdonképpen nem is kellett ott hagyni egy szeletet magunkból a Balatonon, mert én pl. inkább elhoztam onnan valamit. És ez így nagyon jól van. Csak kapok és kapok ebben az ünnepi hónapban, mondom én, hogy végig öröm lesz itt! :)
Örülök, hogy megismerhettelek titeket, és köszönöm ezt a csodás hétvégét! Abszolút pozitív volt az egész. ;) Most kezd lassan leesni, milyen szerencsés vagyok, amiért ezt idén kétszer is átélhettem. Azt sem tudom, melyik búcsúképet válasszam. Talán ez passzol ide leginkább:
I am.
Láv,
Gy.
(egy maratoni hétvége és egy laza 10 órás alvás után)
