Ahogy remélem az UB-s posztjaim is. :) Hihetetlen, hogy mindig van feljebb, mindig vannak újdonságok, meglepetések, sosem egyszerű a dolog. Nagyon telik az idő, az FK**-gal (az hiszem jobb lesz, ha maradunk ennél a rövidítésnél :P ) ez már a 3. UB indulásunk volt, rengeteg párhuzammal az előző évekkel, de az idei valahogy más is volt, mint az eddigiek. Na, kezdődik már a szentimentalizmusom... :D 

Égnek a waccap csetek, töltjük a szénhidrát (vagy glikogén??? nekem mindegy, ennyire nem mozgok tudományos vonalon) raktárakat, pakolunk a bőröndbe (szigorúan csak fejben), utolsó gyors köreinket rójuk a szigeten, azt hiszem ezek a stációk minden ultralbalatonos életében ismerősek. :) Imádom a ráhangolódás szakaszát, ilyenkor áll össze újra a csapat (a miénk magját egyébként a gimnáziumi évfolyamunk adja, kiegészülve pár később érkezett "pajtival"), megy a tervezés, poénkodás. Na hát ugye az idei különleges UB alkalmával ez úgy esett, hogy a közös chat-ben kb. hetente mondta vissza valaki szereplését a csapatban. Öregszünk, be kell látni, mert egyre több a sérült... Viszont egyre jobbak is vagyunk, ez is alap. Meg szerények is. :P Szóval a mérleg -3 volt, gyorsan visszatornáztuk -1-re. Nyolc fő. Az már jó, ugye CSK? Vagy hívjunk még valakit? Vagy kemények vagyunk, mint a kád széle? Kemények. Ha te mondod... ;)

Adventure az volt bőven! Ennyi variálást szerintem még nem eszközöltünk a körön. Különleges UB-hez tehát különleges beszámoló dukál. Ezt a posztot nem a saját (egyébként közepesen sikerült) futásaimra szeretném kihegyezni, hanem emberekre, akikre hihetetlen módon büszke vagyok, és örülök, hogy a csapattársaim között tudhatom őket. Név nélkül mutatnék be pár utat (a Balaton körül)...

CSK: Azt hiszem ilyen emberek kellenek csapatkapitánynak mindenhova. Ő az, aki pénteken munka után beül az autóba, lefuvarozza a fél csapatot (igen, idén a fele lazán befért egy autóba :D ) Aligára, és hétfő estig ki sem esik a szerepből. Bár neki ez nem is egy szerep, ő egyszerűen így van összepakolva. Reggeltől reggelig nyomja, eszébe sem jut aludni, vezet, fut, biciklizik, tartja bennünk a lelket, szervezkedik, szolgáltatja az alaphangulatot (és a tequilát :P). Idén nagyon formában volt, hatalmas gratula jár neki, és köszönet mindenért. :)

Volt aki Londonból csak ezért utazott haza, és mikor az egyik csapattársunk kidőlt 20 km után a nagy melegben (nem mellesleg ő is óriási áldozatot hozott a futásával...), gondolkodás nélkül bevállalta a 10 km-es távját. Mint a gép, úgy darálta. Vagy fűrészelte? Armand majd megmondja:

Armand van Helden - Neccessary evil  Örökzöld induló, azt hiszem aznap sokunknak sokat segített ez a dallam. :)

Erről eszembe jut ifjú versenyzőnk, aki utolsó pillanatban ugrott közénk, végig tolta a teljes kört velünk, és enyhén szólva instabil hassal is űridőket ment. A TOITOI szolgáltatás jelentem, letesztelve! :) Jó igazolás volt, van nekem ehhez szemem. :P A legnagyobb újítás pedig ez a Zewa v. Tena v. nekemmindegy milyen gyógyszertárban kapható vizes törlő izé volt, amivel már majdhogynem a trópusi zuhany feelinget lehetett hozni a felvidéki forróságban. Big lájk neki! :P

A zuhanyról (nem is értem, hogy jött az átkötés :) ) jut eszembe az a házaspár, akik már második éve nyomják együtt eme nemes eseményt, futva, tekerve, szó nélkül, mosolygósan. Férfi tagja szeli a kilométereket, női tagja pedig tökélyre fejlesztette a biciklis kísérő mesterségét. Csak hogy aktuális és stílusos képpel éljek: Alapdarabok. Fix bútorok. ;)

Az ivararány a helyén volt idén is, még egy női tag volt csapatunkban, aki este is tiszteletreméltó sebességre kapcsolva alázta a mezőnyt. Legyen annyi elég, hogy 4:40 volt a pihenőtempója. :) Az azért laza. Mikor leelőzött két srácot, csak nézték ahogy elsuhan mellettük az éjszakában, kielemezve lábizomzatát, nem titkolva tetszésüket sem. :) Egy szóval elismerésem a teljesítményének.

És akkor még nem is említettem azt a társunkat, aki egész napos teniszezés után érkezett hajnalban a déli partra, hogy egy gyors szundi után lenyomjon egy félmaratont pirkadatban... Foggggalmam sincs ki honnan szedte az energiát hozzá. Vagyis egy kicsi van: 

Két megmentőnk nélkül azonban nem sikerülhetett volna így ez a hétvége: Z és E, Nektek is jár a köszönet, tiszteletbeli FK tagok vagytok ti is. Köszönjük a tűzoltást, nélkületek nem lett volna az igazi, na! ;)

Szóval Velük töltöttem a hétvégémet. Ők voltak az idei UB-s családom.

Hogy jól esett-e déli egy órakor a tűző napon futni?
NEM.

És közben/utána tekerni?
NEM.

Hogy volt-e kedvem tolni neki hegynek felfelé?
NEM.

Volt-e jó pillanata bármelyik nappali futásomnak? 
IGEN.

Aligáról Kenesére menet közben mindig úgy gondolom, hogy jó darabig nem fogok futni, de kb. már Kenesén átfordul a dolog bennem... Idén sem volt ez másképp. Csak még utána volt vagy 20 km... :D 

Szeretek futni. Jó társaságban pedig főleg. Azt hiszem, ezért szeretem az UB-t annyira.

Idén először volt biciklis kísérőm, aki jelenlétével hatalmas erőt adott a folytatáshoz (egyedül megálltam volna :) ), és ott volt mögöttem egy baráti csapat, akiket nem hagyhattam cserben. Egytől egyig mindenki óriási áldozatokat hozott. Miért? Hát nem önmagáért, hanem egymásért. Ez a szép ebben. Az összetartás. Ez kellett a kategória 50. helyezéshez. Ugye mondanom sem kell, hogy a cél a Top50 volt? :) Ennyike. Megcsináltuk!

Na az ünneplés részben is eggggéssszen jók vagyunk már. Füred - fröccs, Csopak - terasz, Paloznak - kecskesajt, Almádi - fagyi, kacsa, kilátó, sorolni is hosszú, dehátmegérdemeljük! :) Az élet nem mindig móka-kacagás, most is volt ami a szokásos hétfői szabadnapba belecsúnyított, de sikerült elvonatkoztatni. És kell is.

Most kicsit ez lesz. (Miután befejeztem minden függőben lévő munkámat, ofkorsz. ;) ) Mert azért nem csak a projektekből, munkából, malomból és teljesítményből áll a világ. Leszokni sosem fogok róla, kár is lenne ezzel áltatni magam. Lesz egy kis pihi itt a nyár elején, akkor letisztulnak a fejemben a dolgok, átgondolom a következő időszakot. Sűrű, de változatos és boldog hónapok vannak mögöttem, jó ez az aranyév. ;)

Tudom, hogy régi lemez, de a mostani UB-n nálam ez vitte a prímet:

Fritz Kalkbrenner - Cloud rider (nekem runner :) )

Köszönöm az élményt!

Písz, láv:

Gy.