Szándékosan hagytam ki a szilveszter körüli cécót. Meg az év elejét. Nem szeretem 31-ét. Az összegzés jól jön meg a pihenés, meg a lendület, de ennyi. Lenyugodtam. Megtanultam alkalmazkodni a folyamatosan változó környezethez. Megérkeztem. A jelenbe. ;)
Bevallom volt pár hét, amikor nem is gondoltam a blogra. Meg úgy egyáltalán semmire. Aztán ránéztem a számlálóra és megláttam, hogy bőven 300 felett járunk. 315 olvasó. Az rengeteg. Folytatnom kell. :)
Az idei évet teljesen újszerűen indítottam. Mondhatjuk úgy, hogy átmenet nélkül átdeportáltam magam 2015-be. :P Most erről legyen elég ennyi. Néhány dolgot viszont megfogadtam: hoztam magamnak pár játékszabályt, amit igenis be fogok tartani! No matter what. Elsők között szerepelt, hogy nincs 10-12 órázás. Hmmm. Shit happens. Inkább megfogadtam mást, amit be is tudok tartani. :D Pl. azt, hogy a jelenben leszek. Nem elemzem szét a múltat és nem várom azt, ami most nincs. Követem az eddig hibbbbátlannak bizonyuló irányelvem: "Ez van, ebből kell gazdálkodni." Sokkal jobb reggelenként így felkelni és elindulni a szalag mellé. Haladok előre, és megcsinálom, amiket célként kitűztem magam elé. Ahogy eddig is tettem. Csak most még nagyobb alázattal és meg több türelemmel. Mert ezek nagyobb célok.
Mivel minden nap lehet AZ a bizonyos hétfő, én egy keddi napon kezdtem el az új típusú edzéseimet, ami az úszás és erősítő edzések végtelen kombinációjában merül ki. És mivel a cross, köredzés, TRX és funkcionális izék világát még nem érzem annyira magaménak, megállok heti pár alkalomnál.
A reggeli úszás viszont kikapcsol, mindig különleges élmény. Egy kedves ismerős hajnalban elvisz a Dagályba, nyitás előtt 2 perccel már ott állunk a pénztárnál, és 6:06-kor kezdjük is az úszást. Persze sosem hagyom ki, hogy megjegyezzem mekkora idióták vagyunk, hogy 5 körül keltünk emiatt és mennyire nem akaródzott kimászni a meleg szobából. A város még csak ébredezik ilyenkor. Sötét van és hideg. Legtöbbször fagypont alatti a hőmérséklet és a kültéri medence 25°C-os vize ezerrel gőzöl. Csak úgy szedem a lábam ilyenkor a medencéhez! :D És jó érzés csobbanni. Értelmesen indul a napom. Kis duma a szaunában és az ofiszba elsők között érkezem. 1 km úszás után. Büszkén. :)
Közben persze nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék a futásra. Mert mindig az marad a kedvencem, akármi is lesz. De ezek a kiegészítő elfoglaltságok mind-mind közelebb hozzák azt a napot, amikor visszatérhetek hozzá. Nincs türelmetlenség, csak alkalmazkodás az aktuális szituációhoz. ;) X hónap után eljutottam idáig. :D
És igen, mindezek mellett jut idő másra. Az újra. ;)
Őszre terveztem, de a maraton (és a 10-12 órás munkanapos "rend") közbeszólt. Nem baj, így hátha több ideje volt megérni a gondolatnak, és jobban fog sodorni az új szele. ;) Szóval van itt pár hely, amit szeretnék nektek megmutatni. Mindhez erősen kötődök érzelmileg, hiszen volt némi közöm a kialakításukhoz. Leírhatatlan érzés egy-egy ilyen helyre belépni. Vagy időt tölteni ott. Vagy meglátni egy képen. Persze legelőször a hibákat veszem észre, de gyorsan túllendülök rajta. Főleg ha látom, hogy másnak is tetszik.:P
Arra gondoltam indítok egy szavazást. Bedobok egy kis falatot és hagyom, hogy a legjobb részére ráharapjatok. :) Íme:
Egy vendégváró konyha és egy otthonos nappali. Mindkettőben van fantázia... ;)
Valamint itt van két modern, extravagáns helyiség, különleges megoldásokkal. Hogy tetszik? :D Pont ilyesmit vártatok, ugye?
A legtöbb vizet kavaró kép sztoriját elmesélem. Mert sztori az mindig van. Imádom ezt. ;) Még nem kristályosodott ki bennem, hogy is lesz ez a story-telling, de nem kell ezt túlaggódni, a kritikus pillanatban meg szokott jönni az ihlet. Hátha most is így lesz. :D
A "hallgatásos időszakomban" sem voltam tehát tétlen. Van is dilemma rendesen:
Tényleg, olyankor mivanmivamivan???? :)
Hajrá skacok, lehet találgatni, melyik helyszín lesz a befutó, honnan indítsam a történetet? És relax, lesz a régi téma is, csak bírjátok kivárni. :D
Písz,
Gy.
