Vannak még olyan események, amiket megéri hónapokra előre bebukkolni. És ami nem is jár 20-30-40 km lefutásával. :P Ez a hétvége számomra ilyen volt. Ősszel lett lebeszélve két óriási spanommal, hogy no matter what... :) És hogy ez pont két megterhelő hét után következett, külön ajándék volt. Csak nekem. :)
Ritkán jön el brékin pójnt nálam, de ez most ilyen volt. Nem részletezném, csak annyi, hogy ilyenkor a legjobb elhagyni az országtáblát. Keleti pu, vonat, barát, irány sógorék! A kirándulójegyekből lassan kitapétázhatom a konyhámat, annyiszor vettem már meg. :D Jó konstrukció, szeressük, na.
Nyugaton sajnos nem volt túl sztár az időjárás, de a társaságban nem volt hiba. Szerencsére hasonlóan képzeltük eltölteni a hétvégét: csak semmi stressz, take it easy, Naschmarktról ki, kávézóba be, itt egy kis fröccs, ott egy kis snack. Tudtuk élvezni. :) Ilyenkor sem tudok azonban elvonatkoztatni és állandóan az épített környezetet fürkészem, elemzem, fotózom. Más az algoritmusokat, vagy éppen a deszkázásra alkalmas felületeket keresi... Ezek vagyunk mi! :D
Szóval Bécs: szeretem a belvárost, jó ott sétálgatni, van is pár kedvenc házam. Szeretem a történelmileg jelentős helyeket, szépek a historizáló épületek:
Amit viszont tutira megörökítek, az a modern vonal. Ami új, mai. Mint például a Leopold Museum:
Vagy a MUMOK:
A kedvencem azonban mindig David Chipperfield épülete marad. Ez a homlokzat telitalálat nálam. Nyugodt, kiegyensúlyozott, elegáns. Egyszerűségében nagyszerű, nemes anyagokkal, szép részletekkel ♥:
Az ilyen helyeken rengeteg ideig tudnék elnézelődni. Sajnos (vagy szerencsére? :) ) már zárva volt, mire odaértünk.
"Teljesen véletlenül" pont ezen a hétvégén volt egy kiállítás is a szitiben, szóval amíg a töbiek bécsi kávét szürcsöltek (amit valahogy mindig magyarok szolgálnak fel :P ), én tettem egy kört a Semperdepotban. Itt:
Az épület nagyon bejött. Egy hatalmas térbe érkeztem, ipari, mégis míves, tecc! Nem volt tömeg szerencsére, nyugiban körbe tudtam nézni. Sajnos ez nagyon gyorsan megment, mert nem volt hatalmas a kiállítói létszám, és azok sem eröltették túl a fantáziájukat. 1-2 praktikus ötletre azért sikerült szert tennem a "Porject 2015" nevű munkámhoz, de összességében nem estem hasra a felhozataltól. Szép és igényes anyagokat, tárgyakat láttam, mégis az épület marad majd a legemlékezetesebb számomra. Képes beszámoló következik, mindenféle filter nélkül:
Azért ez a szín- és formavilág közel áll hozzám :) (Jobb felső széken kék Gatorade befriccen, jöt röhögtem rajta! :D )
Gránit munkapult, ééééééérted, gránit! :) Szép, jó drága lehet, semmi szükség rá, de biztos kell ilyen is. :)
Ismerős volt a fenti márkanév... :)
Mondom én, hogy az épület volt a legmeggyőzőbb. ;)
Azért gondoltak a véletlenül betévedt férfiakra is:
Szerencsére a többiek még bírták cérnával, így kaptam pár percet kedvenc csecse-becse boltomban, az Interioban is:
Ahol ott volt A SZÉK, aminek a formáját nem lehet megunni, de ez a szín új volt számomra és lájk:
Ő az Eames Chair, a Vitra gyártja, Charles & Ray Eames tervezte 1950-ben és egy vagyont kóstál. Mindenki eldönti, megéri-e neki annyit fizetni az eredetiért vagy beéri egy koppintással a töredékéért. Nekem big ♥. Van is egy fehérben. :)
Így sikerült tehát megduplázni a cuccaim súlyát a visszaútra:
Függőség ez, nem baj az! :)
Halkan jegyzem meg itt a poszt végén, hogy ez lett volna az a hétvége, amit Barcelonában töltöttem volna és maratont futottam volna. Sok volt a feltételes mód ebben a mondatban... Úgy érzem sikerült méltó alternatívát biztosítani erre az időpontra, szóval boldog vagyok. És tudom:
Ennyi.
Holnap futok. Akármi van.
Písz,
Gy.
