2015. június 08. írta: WorldofGy

Ultrabalaton 2015

The moment we've all been waiting for

Május utolsó hétvégéje sok-sok évre előre szent program helye a naptáramban. ULTRABALATON. Számomra ez a verseny fogalom. Biztosan vannak még széthypeoltabb események is, de a csapattagok, a hely szelleme, a sok-sok emlék miatt a szívem csücske ez a nap. Csak egy kör. Egyéjszakás kaland, ahogy az előttünk rajtoló csapat elég szemléletesen megfogta a lényegét. Végülis. Az. :D

Biztosan nem emlékeztek rá, de egggészen hasonló képpel indult a blog, csak az a póló kék volt. :) (Felkészülés: ON c. poszt)

Hetekkel-hónapokkal előtte indul a rákészülés, mert azért 8-14 (folyamatosan változó létszám :P) igen elfoglalt embert összekoordinálni a mai világunkban nem eccerű feladat, na. :) Körülbelül november óta gyúrtunk erre a hétvégére, a csapatnév-választástól kezdve a csapattagokon át az outfitig. Csapatnevet hagyjuk. Nem én választottam. :) A szpíker viszont még reggel a befutónál is emlékezett ránk, 20 órán át agyalt azon, honnan jöhetett. Eredményesen. :D Csapattagok is kialakultak időben (egy héttel a rajt előtt). Outfitet meg nem variáltuk túl, a kapott póló megtette. Épp a futás maradt csak ki. Tavaly nagyon megérkeztünk, idén a nem túl nagy rontás volt a ki sosem mondott cél. (Asszem.)

Nem írok (nagyon) részletes élménybeszámolót, azt elraktároztam magamnak. Szerencsére kellő mennyiségű fotó és videó segít majd feleleveníteni azt a hétvégét, épp most kaptam meg egy részét, még most is sírva röhögök néhányon. Inkább az UB előtt-alatt-után keletkezett gondolataimat osztanám meg Veletek.

Tudtam már novemberben, a sérülésemkor, hogy 2015-ben nem a futáson lesz a hangsúly. Meló, Project 2015, család, barátok, utazások. Februárban teljesen a nulláról kellett újrakezdenem a futást. Nagyon fegyelmezett voltam és tartottam a kis lépésekkel haladás stratégiáját. Az "ultimate aim" az volt, hogy az UB-n képes legyek 22 km-t teljesíteni.

Be voltam rezelve rendesen a rajtnál. Tavaly is én kezdtem, de akkor annyira könnyedén ment minden, szinte szálltam. Most szenvedtem mint a kutya. Már 1 km után lihegtem ezerrel, és kb. ott eldöntöttem, hogy idén nem megyek több futós eseményre :D (Na jó, ezt azóta már felülvizsgáltam... :P) Aztán 5 km után kezdett jobban esni a dolog. Persze a fürdőruciban strandra igyekvő nyaralók nem nagyon értették mit kolbászolok én Kenesén pontban délben???? :) A célegyenesben már vártak a csapattársak, nagyon jól esett a biztatásuk, még egy kis gyorsítás is belefért! ;)

Idei önmagamhoz képest felvállalható idővel (57:28) abszolváltam a majdnem 11 km-t. Tavaly majdnem tíz perccel gyorsabb voltam... Hihetetlen.

Ezután jött volna a pihi, amit egy 30 km-es dombon tekerésre váltottam le nagyon bölcs fejjel. Olyan szépen megvágott a nap, hogy jó rosszul lettem délutánra. Azt hittem a szokásos energy bar, vitaminok, zselék, cuccok majd segítenek ezt magam mögött hagyni, de nem. Ismét kellemetlen futás elé néztem. Újabb 11 km, végig hányingerrel. Sztár volt mit mondjak...

Az elején még reménykedsz (a látszat csal, tényleg nem voltam túl jól):

Aztán egy +800 méteres kitérő után rádöbbensz, hogy nem sík terepet kaptál. Itt volt az a bizonyos breaking point. Na, mi legyen Gy.? - kérdeztem magamtól. A biciklis kísérővel nem találjuk egymást, kezd sötétetni, (fejlámpa minek?), egy rossz mozdulat választ el a kitaccsolástól, és még mindig csak 1,5 km-t tettél meg a Garmin szerint.

Szerencsére az aluledzettségem jó mentális állapottal párosult és a csapatszellem is igen erősen dolgozott bennem. Gyorsan megszületett a döntés: egyetlen dologra kell csak koncentrálni: meg ne állj!

IF I CAN NOT GO FASTER, I WILL GO LONGER.

A "longer" részét már a szakasz elején elintéztük a Vasas versenyzőjével, tehát lassítottam. :) Iszonyat küzdés volt folyamatosan lassuló tempóban lenyomni 11,5 km-t. Közben a bortúrákról szállingóztak haza az emberek és biztosan látták rajtam, hogy KO, mert kedvesen biztattak. Őszintén? Mindegy volt. Ha nem csapatversenyről van szó, megállok. Kb. akkora küzdés volt ez a futásom, mint a maraton. Ugyanaz az érzés. N. megtalált az utolsó kilométeren, jó hogy jöttél, köszönöm! Este 9-kor futásom bevégeztetett, innen "csak" végigmentem a többiekkel a célig. Mit mondjak, nap közben sem unatkoztunk, de az esti etap meglehetősen eseménydúsra sikeredett. Volt itt összeesés, csere-bere, kötelező biciklizés, eső, cserbenhagyás, megmentés, elalvás, felpörgés, nem is sorolom tovább. Mindezekkel együtt nagyon élveztem ezt az egyéjszakás kalandot. Mert az volt!

Magam nevében szólok: a csapat miatt vágtam bele. Meg az érzés miatt. Idén a leghosszabb futásom 10,3 km volt. Katasztrófa. Először a barcelonai maratont, aztán félmaratont, majd az itthoni versenyeket engedtem el szépen sorban. Kellett tehát egy félmaraton, ha két részben is. Az, hogy ilyen állapotban mégis lefutottam, maga volt a világmindenség. Mert a lábam nem fájt! Pedig aszfalton kellett döngetni... A rosszullét nem hagyott örülni, de szerencsére már hagyománynak számít, hogy vasárnap-hétfőn is maradunk a Balatonon és feltöltődünk (vagy feltöltünk? ;) ) kicsit. Csopak, Füred, Balaton. Rengeteget röhögtem, hatalmas banda jött össze megint. Köszönöm csk. a szervezést és mindenkinek, aki futott és tekert velünk! Szép küzdelem volt, gratulálok a F.K. * - nak! :)

Folyt. köv. Jövőre két csillag jár ;) **

És ez az indító zene: Armand van Helden - Necessary Evil

Jah és a méltó jutalom sem maradhatott el: mert ha Gy. valamit kitalál... :) Na jó, az élet megint sokat segített a megvalósításban. Fájt elengedni a szokásos tavaszi félmaratont, de egy barcelonai futás tavasszal ismét elérhető közelségbe került. Egy kedves ismerős meghívásának eleget téve, nem sokat habozva beváltottam Wizz pontjaimat és feltettem virgácsaimat a repülőgépre.

Igen, méltó jutalomnak éreztem az év első 5 kemény hónapja után ezt a pár napot. Pazar az a hely, itt található kedvenc épületem: a Barcelona Pavilon (1929), Mies van der Rohe tervezésében, benne az imádott Barcelona chair. Egyszer lesz gardróbom és ott fog benne állni! ;) Sok éve voltam itt utoljára, és most egy kicsit másik arcát néztem meg, de ide el kellett látogatnom. Képes beszámoló következik (#nofilter), igyekszem egészen rövid kivonatot adni: