Akármi van, bármekkora világvégét is érzel, egy dolog mindig lebegjen a szemed előtt:
Ez a hétvége ennek volt szentelve, az biztos. Nem mondom, hogy ez egyszerű és nem is megy minden pillanatban, viszont kifizetődő. Folyamatosan egyensúlyt és harmóniát kereső egyén vagyok, állandó késztetéssel a cselekvésre. Örök feszültség, örök pörgés, örök haladás. Nincs ezzel semmi gond. Amíg az életigenlésem a régi. :)
Jelentem: AZ. ;)
2015.04.14. 19:33
Rossz időt mondott az előrejelzés, így muszáj volt kedden menni! :) Ekkor már a Vivicittá nevezésem a zsebemben volt, a céges pólóval együtt. Follow the red spot. ;) Új év, új outfit, mert ennyi jár a sportos kollegáknak.
Na szóval a futás, elvileg arról írok. :D Kicsit (1 órával) később sikerült kiérni a szigetre, mint terveztem, de no para, a pálya megvár. Nem találom a telefontartómat, ez idegesít. A Garminom megvan, az a lényeg, és már auto-sinc funkció is van a Nike+-szal, hát nem óriási? :) Minden platformon látok mindent, 21. század, mi lenne velem nélküled?! Jól indítottam, és jól is folytattam, és ez boldogsággal töltött el. Már 5 perces kilométerek is voltak. Normál pulzussal. Mámor.
Ismét kellett a feszültséglevezetés, mert az álmaink megvalósítása nem csak móka-kacagás (Project 2015, tudjátok...), meg kell enni egy kevés ideget is, hogy tudjuk értékelni az eredményt. Ezzel nyugtatom magam. Amúgy meg élveztem a futást, szeretem mikor már csak néha előznek meg és az óra gyakrabban csipog, hogy megtettem 1 km-t. ;) Jövök vissza, OMG, jövök! Azért titkon tudom: ennél SOKKAL több kell a sikerhez. Q3 lesz az ideje. Nem hülyeség az éves terv...
31:44 // 6.01 // 5:17 // aHR157 - I am stating to perform better and better
Azt viszont érzem, hogy a lábam még nem bír többet. Itt nincs baja és annyira-de-annyira értékelem azt, hogy újra róhatom a köröket, hogy ennél (6-8 km közepes tempóban) többre most nem vágyom. Önfegyelem, mindig erről voltam híres. :D
Életmottómnak érzem mostanában. Generációnk alapjegye szerintem a türelmetlenség és a "mindent azonnal" mentalitás. Egy darabig visz előre, de nem szabad megnyomorítani magunkat ezekkel az elvárásokkal. Hiszem, hogy jó irányba tartok, és közben még élvezem is az utat. Living the dream.
Amely álom reggel 6-ig tart mostanában, és nem a korai futások miatt. A heti két futást tudom most tartani, plusz egy keresztedzés. (Elég bénán hangzik magyarul, nem?) Tehát 4 napot kellett várnom a következő eseményig, ami az NTC eseménye volt a Várkert bazár területén. Kíváncsi voltam, mit találtak ki a skacok a Nikenál már megint. :)
Szombat, reggel 8, ébresztő, bicikli, Project 2015 koordinálása, Várkert. Már lent a Duna parton bömbölt a "Faded", mondom megérkeztem. :D Felsétáltam a nyilak és hosstessek mentén a helyszínre, és mikor megérkeztem elkapott a WOW faktor. PAZAR volt minden irányból és szögből, tökéletes választás, csoda helyen élünk. Promo cuccok felvéve, smothie bár kifosztva, kicsit sem beállított hivatalos hangulatfotók elkattintva, DJ nyomja a zúzdát, indulhatott az "edzés".
Nem fogok fröcsögni, mert jól éreztem magam, örülök hogy részese lehettem az egésznek. DE. :) Ez egy promo videó forgatás volt, amit pólóval és smoothieval fizettek meg a statisztáknak, azaz nekünk. Ennyi bajom legyen, mert jó levegőn voltam, bámultam a várat és a Dunát egy órán át és közben még mozogtam is. Így nézett ki, irigyeltek ugye? :P Mert én irigylem magam.
Ott állok középen a 3-4. sorban. :D
2015.04.19. - 30. Telekom Vivicittá
Bármennyire meglepő, életemben nem indultam még a Vivicittán. Évek óta futok egy félmaratont tavasszal, de mindig külföldön tettem meg ezt (semmi fellengzés). Idén Barcelona volt a cél (mert mindig B betűvel kezdődő városban kötünk ki :P), de az ismert okok miatt elmaradt a dzsörní. Ami késik... :P Sok mindent elengedtem az utóbbi időben, nem győzöm hangsúlyozni. A tavaszi félmaraton is köztük van.
Már délelőtt indult a hepaj, mert nem bírtam ki, hogy ne menjek ki legalább szurkolni. Nem tudom összeszámolni hány ismerősöm futott ma, és annyira jó hogy sokukkal még találkoztam is. A 16. km környékén lakom, tehát nem kellett nagy erőfeszítést tennem az ügy érdekében. Na ott már azért szenvedtek jópáran. Jajjj de tudom, milyen az! :D Ott léptek túl önmagukon, megható pillanatok voltak. Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette, kb. 100% volt a hatékonyság, mindenki abszolválta a kitűzött célját, minden elismerésem!
Nekivágtam tehát a szigetnek, céges csapatot összehalásztam amennyire lehetett = semennyire, mert elképesztő mennyiségű ember volt! Minden rekordot megdöntött a létszám. Ezt már a rajt pillanatában tudtam meg. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán induljak-e ezen a rendezvényen. Mert a félmaraton az én távom, viszont ha csak nézőként vagyok kint, megőrülök. Így kiválasztottam a legrövidebb lehetőséget a vasárnapi szeánszon. 7 km.
Cél: 35 percen belülre kerülni, idén először. Milyen ezt leírni? Kettős. Tavaly 31:40 alatt körbe értem a K&H-n. Sörfeszt másnapján... Viszont most nem munkálkodott bennem a rekorddöntögetés. Az előző napi szülinapi borozás viszont igen. :) Egy jó tempót akartam menni, hogy megnyugodjon a lelkem: megy ez 5 percen belül még mindig. Sérülés nem kell, ezért nem hősködtem. Na lássuk hogy ment:
Rajt: tömörülés, labdaütögetés, helyezkedés. Szokásos. Viszont: FUTOK! Újra versenyen! Imádom az illatát is. Kell egy rajtszámtartó mostmár. ;)
1. km: 5:08, ráírtam a rajt és az Árpád hídnál lévő emelkedő számlájára.
2. km: mellém keveredett egy tempó társ. Ez az Árpád híd Pesti hídfő már csak ilyen! :D Ám legyen, ketten jobb "szenvedni", mint egyedül. 4:50. Very nice
3. km: figyeltem a léptem és a lábam, nem fájt semmi, pulzusom sem volt magas, jól bírtam. 4:54
4. km: mikor érzem, hogy jól megy, akkor nehéz visszafogni magam. És most ezt éreztem. De önfegyelmem a régi. 4:56
5. km: tempótárs fél lépéssel lemaradt, próbáltam húzni, de megbeszéltük, hogy én megyek, ő most inkább nem erölteti. 5:01 (emelkedő és beszélgetés miatt léptem 5-ön kívülre. De annyira mindegy. :) )
6. km: nem mertem izomból megnyomni, ez nem az a verseny volt. Kellemes, ütemes futást gyakoroltam helyette, és élveztem, hogy csak kicsit kellett erölködni. 4:43
7. km: itt már sok szurkoló volt, szégyenben nem lehet maradni, 1-2 embert meg kellett előzni :D Bemonták a nevem, versenyhangulat a javából, eufória. 4:36
34:28 // 7.1 // 4:52 // aHR 163 - medium phisical effort, big mental achievement
Legjobb döntés volt, hogy elindultam. Akkora lökést adott a tudat, hogy képes vagyok 5:00-n belüli tempóra és még csak belefeszülnöm sem kell. Visszatértem. Ezt érzem. Ez a terepem, függő vagyok ettől az egésztől.
Köszönöm a cégnek, hogy támogatja mindezt, a sok-sok kollegának, akik társak ebben, és a mégtöbb barátnak, ismerősnek, akik olvasnak, szurkolnak és szolgáltatják a visszajelzéseket. Higgyétek el, nekem legalább annyi energiát adtok, mint fordítva.
Az üzenet a "palackban" (a pólómon) sem véletlen:
Tényleg nem tudom hogy lehetne írásban kifejezni az érzést, hogy ott voltam. Jubileumi év van. 30. Értitek? ;) Hibátlan hétvége volt, feltöltődtem. És lemerültem. :D Ez már csak ilyen.
Köszöntem.
Láv,
Gy.
