Vicces, hogy MINDIG van valaki, aki ad egy lökést egy-egy poszt előtt. Ma B. volt az, aki megemlítette, hogy olvassa a posztokat. Ám legyen, itt a következő! ;) Gondolom mindenki vágja, hogy szeptember 13-án futóverseny volt a szitiben, elég jól be lett harangozva… Sok szempontból visszatérés volt ez a hétvége: ez volt a 3. futásom ezen az őszi rendezvénysorozaton, evör, illetve idén még nem sikerült semmit letenni a félmaraton nevű asztalra. Itt volt tehát a lehetőség!

Gondolom a vezérképből már érződik, mi is lesz itt a mondandóm veleje. :) De akkor először jöjjön kis kitérő az előzményekhez.

2014. október. Végleg-vége-mindennek-érzés, a lábam mintha ezer szilánkból állt volna. 4 hónap agonizálás-cross-training-úszás-szenvedés után februárban heti 1 (azaz 1) db futással indultam. Innen jutottam el az UB-re: 22 km, két részben. Totális kavarban. Fejben ott voltam, edzettségben nyilván nem. Sz.rul esett, na! De óriási volt, mint mindig. :P

Ultrabalaton 2015

2015. május-június. A projekt 2015 szólt „kicsit” közbe, át kellett helyezni a prioritásokat.

Jóbarátok

Elkészültem

A Balaton Sound sokkjából pedig vissza kellett hoznom szervezetem, és akkor vágtam neki ad-hoc futásaimnak, mert edzéstervnek nem nagyon nevezném, amit műveltem. Mondjuk úgy, adaptáltam a futásaimat a lehetőségeimhez. Hétvégén próbáltam minél többet 10 km felett futni, ebben volt 10-11-12-17 km. A 15 kimaradt. De nem féltem.

A lábamnak viszont annyira nem tetszettek a hosszú távok, az aszfaltot meg továbbra is utálja, tehát volt egy jó estéje a Mastercardomnak. :P Meg nekem is. :D :D :D Na jó, ezt itt hagyom abba. :D 

Szóval nem volt egyszerű és korántsem volt sima sem a felkészülésem. (Ó magyar nyelv, imádlak a többszörös tagadás intézményéért! :P ) Viszont ez egy jubileumi év számomra, meglepő módon vannak céljaim is vele, tehát menni kellett előre! Ezúttal viszont csak szépen, visszafogottan. Mert vissza akartam térni, nem pedig csak a pálya széléről nézni ahogy mások befejezik a versenyt... Tehát lassítottam a tempómon. És nagyobb hangsúlyt fektettem a céges futásra, hogy együtt legyen a csapat. Na ezt 5 percig lehet tartani, mert ugye mindenkinek megvannak a saját rituáléi. :P

2015.09.13. 9:10 - 30. Wizzair Budapest Félmaraton

Négyen maradtunk a rajtra, simaliba, Garmin-Polar-Suuntu-szifon zajban haladtunk előre a tervezett tempóban (5:40). Dave is velünk futott, de előre borítékolható módon 1 km-nél szépen állva hagyott minket. Vitte a szíve :D De ugye ilyenkor mindenkinek ez jut eszébe:

Bocccs. :P

Cséká már a rajtnál elhúzott, az okosteló meg 2 km-nél úgy döntött, hogy elég volt ennyi Martin Garrixből (pedig ooooooollllyan mixem van!!!), így Zé-vel haladtunk szépen a beszélgetős tempónkban. Repült az idő azt kell mondjam! 5 km egy pillanatnak tűnt, pedig 28:49 alatt tettük meg. :) Szerencsére a lábam nem fájt, a tempó kényelmesnek tűnt, Zé sem akart gyorsítani, tehát minden hepin alakult. :)

10. km: 58:03 - I told you before: we really were NOT in a hurry :)

A legizgalmasabb részek mindig azok voltak, ahol ismerősbe botlottam, vagy váltópontot sasoltunk csapattagok után keresgélve. Nyugi volt, értitek ezt? Beszippantottuk a verseny hangulatát. Nem siettünk sehova. Felénél láttam Dave-t: csodálatosan romra vágta a lábát, asszem zokniban metrózott haza :D Ő sem átlagos figura...

11 után éreztem kicsit a térdem, de a Parlament élménye, a frissítőpontok, fordítók sokasága elterelte figyelmem gyorsan. Itt kicsit túlittam magam, meg a zokni is mocorgott a csodacsukámban, tudtam hogy vízhólyagosak a lábujjaim... Grrrr.

14,5. km: 1:24:12 - Garmin had somewhat different idea about the distance behind us... 

Itt akartam zselét enni, berry-s volt a tarsolyomban :) De nem, nem kívántam. Cammogtunk tovább vidáman mosolyogva. Aztán 16-nál elkezdtem unni. :D Van ez így. Elfogytak az ingerek, innentől csak kis utcák, Nyugati téri emelkedő, az irodaházunk meg pár kilométer volt hátra és bizony nem éreztem a csít magamban hozzá. Szerencsére az izmaimnak jó memóriája van, és hozták az 5:30-5:40 közti tempót még így is. Innentől már nem álltam meg frissíteni, csak lassítottam, hogy bevárjuk egymást. Itt már elég erősen élt a fejemben egy kép az alkoholmentes dobozos sör fogyasztásáról. :) Úgyhogy mentünk előre. :D

Azt hittem a 19. km-t várom, de ott rá kellett jönnöm, hogy mivel a Garmin 300 méterrel többet mért a hivatalos távnál új célt kellett állítani: a 21,4. km-t várom! :) Jó volt, hogy most nem egyedül vágtam ennek neki, hanem egy lelkes "félemberrel", mert a kritikus pillanatban rám pillantott és kedvesen mondta, hogy bírod te ezt Gyé, gyere, fussunk! Mentem tehát vele, csak úgy suhantunk a cél felé. Óráink kerek 2:00:00-s félmaratont mértek, de a hivatalos időnk:

21,1 km: 2:01:40 - my slowest halfmarathon ever, but I am happy I was able to make it!

Igen, büszkén írtam le az enyéni leglassabb időeredményemet is, mert ez az év közel sem volt tökéletes a felkészülés szempontjából, más szempontból viszont olyan dolgokat hozott, ami feledtet minden PB-t. ♥ Tehát kerek a világ. Megvan 2015-ben is a félmaraton, alig várom a mosolygós célba érkezős képet! És mondanom sem kell, hogy itt nincs megállás. ;)

Pár megjegyzés csak a végére, hogy a pszájkolodzsiról is szó essék:

• Slow progress is better than no progress. (Mondjuk nem élem meg slow progressnek azt, hogy sikerült idén visszajutnom az FM szintre)
• Már nem minden futóeseményt fogok fel versenynek. Hoppá!
• Visszatérésnél számomra a futás volt a lényeg, nem az idő, ahogy a nyitókép is nyomatékosítja ;) Talán ezt nevezném a legnagyobb fejlődésnek esetemben, mert ezt nem volt egyszerű megbeszélnem magammal.
• Sokkal jobb ketten végig futni, mint  egyedül. Lehet kellene egy csapat, ez most jutott eszembe. Hmmm, let me think about it. (Fedde le Grand feat. Ida Corr, keressetek rá, hatalmas zene)
• Továbbra is imádom ezt a miliőt
• A fun-run is jó! Nincs hányingered utána, gyomrod OK, ehetsz egy tonna csokit, mert úgyis elégettél 1400 kcal-t. :)
• De azért a legjobb 4:45-ös (vagy gyorsabb) tempóval végig szántani a pályát. :D :D :D (Vicc volt. Vagy nem?)

Amit tehát ezzel a poszttal mondani akarok azt kb. ez a kép foglalja össze:

Én úgy kezelem ezt, hogy megyek tovább előre. Mert magam miatt csinálom. És azt kapjuk meg, amiért megharcoltunk. Ennyi.

Gratulálok mindenkinek, aki ma megharcolt önmagával és teljesítette a kitűzött távot! Nagyon jó vasárnapi elfoglaltságot találtak maguknak. ;) Jó pihenést, gondolom senkit sem kell ma altatni. ;)

Láv,

Gy.

Ajándék:

Martin Garrix live @ Sziget Festival

OMG!!! Imádooooooom. ♥