2015.
Életem rég' várt évszáma.
A Project 2015 azért pöppet több és összetettebb volt, mint kifesteni egy lakást... Az éves összefoglalóm is pöppet több és összetettebb lesz ezáltal. Remélem. ;)
Idén az Advent kicsit más volt, mint eddig. Igazán magaménak éreztem ezt az időszakot, beletettem és kivettem belőle mindent, amit lehetett és mindent, amit terveztem. A december nálam a közös vacsikról, számtalan találkozóról és apró figyelmességekről szól.
Kezdjük akkor a DIY projektemmel. :) Tavaly elindítottunk egy hagyományt egy baráti társasággal: decemberben összegyűlünk egy kellemes vacsira, jót beszélgetünk, nagy bejelentéseket teszünk, egyszóval jól érezzük magunkat. Már tavaly óta dédelgettem az álmot, hogy a következő nálam legyen. A Project 2015 kb. elkészült, csak asztal nem volt, ami körül elférünk tizen... Hát akkor szerezzünk egyet! Ezt néztem ki:
Imádom. A tömör fa robosztussága és a fém viszonylagos könnyedsége ezzel a színkombinációval párosítva jó kontrasztot ad a bútornak, egyszerű forma, mégis átgondolt részletekkel rendelkezik, szóval love at first sight. Csak picit drága. Megokosítottuk hát. Hetekig jártuk N-vel a lapszabászatokat és a fatelepeket a legjobb ár-érték arányú megoldáshoz. Természetesen meglett, épp időben. Az UB nem csak a futásra volt jó, hanem arra is, hogy megismerjek egy profi asztalost, akinek lakatos ismeretei is kiválóak és még az eszközpark is adott volt. Elnyerte hát a tendert. :)
Képes beszámoló következik a folyamatról:
Táddáááámmm:
És a vacsi előtti pillanatokban így mutatott teljes ünnepi díszben:
Köszönöm P., nélküled ez nem jöhetett volna létre. :) Vicces eseményre sikeredett az az este is, köszönöm a társaságot, a sok-sok finomságot, jövőre ismétlés! ♥
------------ o ------------
Szóval 2015. Érdekes év ez. Tavaly extrém szarul voltam ilyenkor, a sérülés padlóra tett kicsit testileg és lelkileg is. Idén sem 100%-os a lábam, de a lelkem 200%, így minden csodás, köszönöm.
Legtöbbször képekben gondolkodom, úgy tervezem a jövőmet, hogy látom magam egy helyzetben. Egészen kicsi korom óta élnek képek a fejemben, és folyamatosan gazdagodnak újakkal. Érdekes, hogy rengetegre emlékszem, sokszor csak utólag esik le, hogy megtörténtek! Másik érdekesség, hogy a legtöbb képem már realizálódott. Vagyis az összes, amit 2015-ig képzeltem el. Tudjátok, milyen jó érzéssel tölt ez el? Leírhatatlan. Azért teszek egy próbát.
Tétel nr. 1: egyetemek, tanulmányok
14 évesen hallottam először olyanról, hogy valaki több egyetemet végzett el. Akkor láttam először egy képet a fejemben, ahogy ülök az asztal mellett, éjjel, mindennemű fáradtságot leküzdve és szövegkiemelővel a kezemben harcolok egy vastag fekete fedeles könyvvel. És nyerek. Mint később megtudtam, ez volt a Modern Vállalati Pénzügyek c. remekmű. De fél szemmel a rajztáblát néztem, mert az Ábrázoló geometria is csak rám várt.
Szerintem 100-ból 99-en ellenem tettek 2005-ben, amikor beadtam a papírokat. Egy ember viszont rám fogadott, pont elég volt. Köszönöm. ♥ Azt hiszem nem hagytam cserben.
Tétel nr. 2: munkahely nr 1.
Ezt a képet már ketten is láttuk magunk előtt: két ember volt a Corvinuson, aki szeretett pénteken reggel 8-kor Ökonometria órára járni, emlékszel Á.? Én nagyon is élénken! A 15-ös busszal leptem meg magam egy ilyen "lazább" nap után: ezzel mentem haza, jól megnéztem magamnak a Sisley kirakatát, és a magyar Banknegyedet. :) Ott határoztam el, és ígértük meg egymásnak, hogy ezen a környéken fogunk dolgozni.
Bank Center. Citi. Jobban bele sem lehetett volna trafálni. És még G., N., CSK. Sz., L. is csatlakozott hozzánk. ♥ Megcsináltuk.
Tétel nr. 3: munkahely nr 2.
1999. Ez nem egy elképzelt kép, hanem a valóság. Megnyílt a Westend City Center. Akkora dobás volt, hogy Debrecenből beindultunk a családdal és feljöttünk a fővárosba megnézni. Lehet nem pont az volt a fő úti célunk, de nem is ez a lényeg. A bevásárlóközpont mellett állt ugyanis egy másik épület, amit megmutatott anyukám, és annyi maradt meg az egészből, hogy ez bizony az ország leggazdagabb emberének tulajdona. WOW!
12 év múlva oda mentem be egy hétfő reggel dolgozni, és teszem ezt azóta is. (Hónapok múlva esett csak le, hogy ez AZ A HÁZ!)
Tétel nr. 4: csak egy életkép
Minden gyereket azzal faggatják bizonyos kortól, hogy mi leszel ha nagy leszel? Én erre nem tudtam hangzatos foglalkozásokat mondani, de azért gondolkoztam rajta. Ezt még nem mondtam senkinek (elmondom hát mindenkinek), de amikor ezen merengtem kiskoromban, akkor egy repülőn láttam magam, szoknyás kosztümben, fehér blúzban és néztem ki a pezsgőszínű (!!! :D ) kabinból a kicsi ablakon, a kék eget pásztázva, egyértelműen business travel módban. (Akkor ezt még fel sem fogtam, sosem utaztam előtte repülőn.)
2012-ben ültem azon a nem éppen átlagos gépen, abban a cuccban. Eddigi legdurvább élményem ez a kép, a valóság minden apró részlete megegyezett az elképzelttel.
Tétel nr. 5: egy alaprajz
Elérkezett a Project 2015 képe. Legnagyobbat azt hiszem ezzel álmodtam. Nem is tudom, mióta készültem erre, de az alaprajz talán 22 éves koromban égett bele az agyamba. Már minden megvolt a fejemben, az összes részlettel együtt: a falaktól kezdve a villákig minden! És mikor beléptem 2015 év elején ebbe a térbe, tudtam: Megérkeztem, ez az. Lassan fél éve élek itt. Fontos részlet a dátum is. ;)
A legszebb ezekben a képekben az, hogy amikor a döntést meghoztam, vagy amikor léptem az álom elérése érdekében, sosem voltam tisztában azzal, hogy ez a kép már évek óta itt él bennem. Most ért csak össze a sztori. :) 2015 augusztusában valami örökre megváltozott. Vagyis inkább a helyére került minden. Addig is tudatosan éltem, de azóta úgy érzem egy másik dimenzió nyílt meg előttem, erről írtam is (Új dimenziók nyílnak), a poszt vezérképe mindent elmond.
Aztán októberben arannyá váltam, World of Gyé pedig szintet lépett, nem ismétlem magam, a lényeget leírtam már (Speechless).
A végtelen nyugodtság és büszkeség érzésével írom ezt az évbúcsúztató posztot, remélem visszaadja a gondolataimat és abban a hangnemben teszi mindezt, amilyennek szántam. Boldog, fesztelen, szabad, és a végletekig őszinte módon. Mert ilyen pillanatokkal volt tele utam! :) Dzsízösz, mennyi marhaságot csináltunk idén is! :D
Kimondhatatlanul hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen első 30 évet szánt nekem. Azoknak pedig különösen, akik kísérnek az utamon. Kívánok mindenkinek csodákat a következő évre! Haladjatok céljaitok felé, váljon valóra valamennyi álmotok, elevenedjen meg előttetek is az összes elképzelt kép! De azért sose felejtsetek el megállni egy pillanatra beszippantani az apró örömöket...
Ismét egy dolog maradt mára:
Ígérem, idén nem ismétlem meg a tavalyit! :D
BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
Písz, láv:
Gy.
------------ o ------------
PS: Egy rendhagyó zene: Beyonce - I was here
