Elkezdtem írni egy posztot múlt héten „Goodbye” címmel. Aztán történt egy s más, úgyhogy nem lett élesítve. Tömören fogalmazva: papír alapúvá váltam. :D De akkor haladjunk szépen sorban. Rendhagyó poszt következik, kedd délben. :)

Legutóbbi bejegyzésem jó régen volt, örült is neki a banda (erről majd később), azóta Dave-vel toljuk a fartlecet minden héten, valahogy így (ez azért tüdőkiköpős néhol...):

És még az a mondat is elhagyta a száját, hogy soha többé nem gyújt rá! ÁMEN. ;)

Hozier - Take me to church

2015.09.18. 11:07

Szóval a futás része így folytatódott, természetesen minden hétvégén valami ínyencséggel megfűszerezve. A Runway run idén kimaradt, sajnáltam is, de szerencsére CSK szemfüles volt és időben szólt a Rungaroringről. Neveztünk, vasárnap reggel felkeltünk, mentünk. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna! Az előző esti rendezvényen én ugyanis kevésbé voltam bölcs, mint ő. Így esett, hogy közöltem vele, csak kikísértem, nem fogok futni. Szerencsére volt nálam egy kakaós csiga, amit elmajszolva megváltozott a véleményem. Meghamár odamentünk, meghamár találkoztunk a tavalyi nyuszimmal, meghamár illlyen széjp ez a polló. Szóval lefutottuk a két kört. :P

Rájöttem, hogy mostanában alig futok egyedül. Most is kifejezetten örültem a társaságnak. Ahány Forma-1-es poén létezik, szerintem azt mindet felsorolták, végig röhögtem az egészet, de nemcsak én, hanem a körülöttünk lévők is élvezték társaságunkat. Volt zene, frissítő, időmérés, brutál műízű víz, meg öröm hogy körbeértünk. Kétszer. Sztár volt. Ezzel az aznapi teendőimet be is fejeztem. Milán-program következett (=alvás).

48:29  //  8,72  // 5:34  //  aHR164  -  I was feeling good meanwhile, but not before and after :D

2015.09.25. 10:10

Hétköznaponként tehát megy 1 fartlec és egy laza koccc, hétvégén egy hosszú. Most erre álltam rá. Haza lettem rendelve szombatra mamákhoz, meg jött az infó, hogy vasárnap Debrecenben terep-félmaraton futás lesz, na ezeket pont jól össze lehetett kötni. Próbáljuk ki ezt is! Félember is ráharapott a csontra, tali a Nagyerdőn, fussunk együtt, úgyis nagyon megy ez már! :P

Mivel 25 km-t kellett volna ezen a hétvégén abszolválni, azt találtam ki, hogy biciklivel megyek a versenyre, így plusz 15 km-t tekerve a félmaraton mellé, ez már majdnem ugyanaz lesz. ;) Majdnem. A rajtnál kérdezte Mum, hogy mi a célunk? Tényleg, mi a célunk? Most legyen 2 órán belül. Mondom jó, tegnap 3x ebédeltem és 2 kg süti lötyög a hasamban, de persze, menjünk terepen gyorsabban, mint két hete Budapesten. (Gondoltam majd szépen lemaradok.)

A szervezés érdekes volt, a rajt repülőrajt-szerű, viszont aznap végre nem esett és friss levegőn is voltunk, szóval tetszett. 4 kört kellett futni, ebből hármat végig dumáltunk és hoztuk a fél órán belüli 5,3 km-eket. Minden esélyünk megvolt a 2 órán belüli eredményre. A két Garmin nem beszélt össze a mérésnél, több mint fél km különbség volt a két mért táv között. Legalább az idő egyezett :D

Egyedül 18 km után fordult meg a fejemben, hogy jó lenne picit sétálni, amúgy semmi kínom nem volt, nyugiban beértünk a célba és az időnk is pazar lett azt kell mondjam:

1:54:32  //  21,1  // 5:25  //  aHR161  -  Not a bad moment, I am very proud for this

Tényleg nem bírom feldolgozni, hogyan tudtunk ennyire jó időt futni, beszélgetve, nyugodtsággal. Nem győztük rommá dicsérni magunkat ezért. Jól megérdemelt 3 fogásos ebéd közben próbáltam rájönni, mitől ment ez ennyivel jobban, mint két hete, és ezeket fogalmaztam meg:

• rutin? (hihihi)
• fartlecezés? (thx Dave, egyedül nem tolnám neki ennyire)
• hűvösebb, de ideális futóidő?
• sütikkel teli has? :D
• kipihentség?

Este megtudtam, hogy 3. lettem a korcsoportomban, királyság! :) Szóval öröm, bódottcság. :P Kell is ez, mert októberre tervek vannak!

 :D

--------------- o ---------------

És akkor itt most témát váltanék. Mert 2015 októbere különleges hónap számomra. Régóta vártam már az elmúlt hétvégét. Igen, az egész hétvégét, vagy inkább a hónap egész első hetét. És vazz elsején el is kezdődött, mikor Laura és Sly meglepetést szerveztek nekem. Pazar este volt, kitettetek magatokért csajok, köszönöm szépen, imádtam! ♥

Nem kell nagy képzelőerő kitalálni, mi van ekkor. Yeppp. Méghozzá kerek. És ezt nagyon meg akartam ünnepelni! Köszönhetően a kiccsaládnak meg a nagy bandának, ez hibbbbbátlanul sikerült is. Sok-sok segítséget kaptam a szervezésben, de a legnagyobbat természetesen a közös meglepetésük ütött, amiről mit sem sejtettem.

Állam leesett, leírhatatlan érzés elmondani, milyen a blogodat a kezedben tartani egy újság formátumában! Sőt, még többet! Rengeteg kreatív részlettel és megannyi levéllel kiegészítve. Pro lett, na. Óriási meló lehetett összehozni. Nekem vannak a legjobb barátaim, ezt most már biztosan tudom:

Andi, Dalma, Ádám, Geri, Csillu, Melcs és családja, a H. tesók, Laura, P-M páros, Ági, Szilvi, Janó, my D, Dia, Andi néni, A-M duó, CSK, Harcsalád, Kati, Gabi, Orsi, Niki, Mama, Mum, Dév.

IMÁDLAK TITEKET.

Lehetne gyakrabban ilyen évforduló, nem? Ti is imádnátok ennyit keccsölni ezekkel! :D Szóval ezért volt jó, hogy nem írtam az utóbbi hetekben, mert nekik bizony lapzárta volt! A világ számos pontjáról kellett összeszedniük az üzeneteket, valaki kb. a szülőszobából küldte. :P De befutott mind és csoda mű lett belőle. Köszönöm. Magazingyűjtő/függő vagyok, van itthon egységnyi. :P A költözésnél páran megtapasztalhatták. Most már van sajátom is. Special edition ;)

Azt hiszem az példázza legjobban a hétvége sikerét, hogy egy deka fotó nem készült a bulin. :D Valahogy mindenki a jelen lévőkkel foglalkozott, jól érezte magát és ünnepelt. Ami a cél volt. Egy ünnep. Nálam. 22 éves korom óta tudtam, hogy így szeretnék majd arannyá válni. Boldogan, fesztelenül, hiszen teljesítve a bakancslista. ;)

Eddig volt a felvezetés időszaka, indulhat a felszabadult LIVE vörzsön. Hiszek egy jobb világban, és hiszem hogy a XXX. nem csak három jel egymás mellett. Az elmúlt öt napban pedig annyit kaptam Tőletek, hogy hiszem:

Remélem nem csöpögött, hanem ült a poszt.

Láv,

Egy boldog, magazin-tulajdonos Gyé