Az utóbbi időszak a zenei műveltségem kiszélesítéről szólt/szól, nem vitás. :) Koncertről ki, koncertre be. A poszt élesítésekor is "arénázok". Life of Gyé is still wonderful, thx. A zenei vonal ihlette a bejegyzés címét is. The Verve. ♥
Ismét kritikát kaptam: legyek rövidebb. Megpróbálok. :) Pedig olvasni kell! Azt mondják. :D
Múlt héten már hangya volt a fenekemben, alig vártam a pillanatot, mikor újra futócipőt húzhatok. Egy teljes hónapot hagytam ki. Nem tudtam elvonatkoztatni, számoltam a napokat visszafelé, mert eldöntöttem: a novemberi semmittevés után decemberben bizony itt comeback lesz! Mivel jelenleg a többi sportág úgymond kb. hidegen hagy. Ez van. :)
HÉTFŐ: eső, -1 fok, türelmes vagyok
KEDD: eső, -1 fok, nem vagyok türelmes
SZERDA: eső, 5 fok, nemérdekelsemmi :)
2014.12.03. 19:46
Hú, olyan régen írtam már futásomról, hogy a formátumot is elfelejtettem, amit ilyenkor szoktam használni :D (Megoldottam, no para.) Szóval felvettem kedvenc (és egyben egyetlen) téli futógatyám, sapit húztam (új elem), jól átgondolt 3 réteg felülre, és GO. Fegyelmezetten terveztem felépíteni az első futásom, ezért kitroliztam a szigetre. Vagyis akartam. FUTOTTAM!!! a troli után, de ott hagyott a végtelenül kedves sofőrbácsi. Köszi szépen! Viszont nem fájt a lábam, annyira örültem, tényleg leírhatatlan volt! Szóval kisétáltam. Jó ez az Újlipót, kb. 40 perc volt megtenni ezt a hatalmas utat, annyi ismerősbe botlottam. :P
Jelentem, a sziget teljes futókör megtételére alkalmas állapotban van! Juppijééé! A Margit híd pesti oldalától kész a terep majdnem a hotelig. Onnan viszont nagy kontraszt következik. Azaz változatlan állapotok. Jó lesz ez a szélesített pálya, érzem! Bár valljuk be: meg lehetett volna ezt a munkát enni egy hónap alatt... A lassúságot sosem fogom megszokni.
Semmilyen elvárásom nem volt magammal szemben, csak annyi, hogy lefussak egy kört fájdalom nélkül. Ment Hardwell és az Ultra festival 2014 mix, OMG! Arcadia!!! Széles mosollyal az arcomon abszolváltam a kört. Azt hittem meguntam ezt a futóterepet, de nem! Sok-sok elszánt futó, nem számítottam ekkora forgalomra, le a kalappal! Annyira felszabadultnak éreztem magam, újra a helyemen, szálltam. Mindig 3 km után jön meg az "étvágyam", legyszívesebben 2 kört mentem volna. De eszembe jutott: keep discipline. Ismét nem sikerült 5:30-on kívüli tempót mennem, ezek szerint ez a kellemes számomra.
A végén 1-2-szer éreztem a lábszáramban kis fájdalmat, de összességében határtalan nyugodtság szállt rám. Egy jóleső futás után újra láttam kivilágítva a várat, a Parlamentet, a hidakat, a templomokat és arra gondoltam, mennyire szerencsés vagyok! Ennyi elég a boldogságomhoz. Nem vagyok nagy igényű, mi? (Hmmm, ezt nem fejtegetem tovább :) )
Otthon meleg fürdő, tea. Öröm a köbön. Sweet symphony.
28:36 // 5,3 km // 5:25 - medium effort
És hogy miért keserédes mégis a bejegyzés címe? Mert ezután jött a Bitter symphony rész. :'( Kiszálltam a kádból és fájt a lábam. Ez egy új típusú fájdalom, amit azóta érzek, mióta nem futok. Nem tudok rálépni a lábamra, mert úgy érzem, összecsuklik alattam. Lokalizálni is tudom a helyét. Meg tudok őrülni az egésztől. Már kicsit rezignáltan veszem tudomásul a testem jeleit. Próbálok megadni neki minden figyelmet, mégsincs eredménye. Újabb orvoslátogatós kör következik, nem akarom, hogy kezeletlen maradjon a dolog. Az idő meg vészesen fogy. Nincs pánik. Csak értetlenkedés. Még 1 hét, vagy 2, 3? Több nincs!
Hullámvasút az egész (életünk is). Lehet én vagyok kiélezve erre, de egyre több embert látok futni a városban. Aszfalton. Hihetetlen. Kicsit durci vagyok már, mert mennék én is. Eső-szél-hó-hideg, nem számítana. Félek, innen nagyon nehéz lesz visszakapaszkodni. De még mindig bízok benne, hogy közel a pillanat.
All I want for Xmas...
Písz, türelem, alázat,
Gy.
