Életemben először éreztem azt félmaraton verseny után, hogy menni kell tovább. Eddig mindig az volt a fix jelenet, hogy beérek a célba, totál készen, és megfogadom, hogy na én soha többet nem futok ennyit! :D Aztán eltelt pár nap és húzott vissza valami... Most viszont annyi pozitív visszacsatolást kaptam, hogy elő kellett húznom az egyik kedvenc mappámból ezt:
Mivel a vasárnapi ünneplésen is improvizálni kellett (cukormentes limonádé, FYI), hétfőn az ofiszban úgy döntöttem, csak adok az érzésnek: országtorta! Bevele! :) Nem volt rossz, de megfogadtam: legközelebb a Daubnerbe megyek. :P Mivel a gépsor mellett estig álltunk, a futás átcsúszott keddre.
9. hét, nincs megállás
2014.09.16. 17:40
Meglehetősen rohangálós napom volt, de beleszorítottam az 1 óra könnyű futást. Szokásos: Margit sziget. Jó úgy futni, hogy felszabadult vagy. Elértem a célom a félmaratonon, megvan az egyéni csúcs, büszkén öltöttem fel a Wizzaires pólót (jött is pár ilyen szembe velem :) ), és vágtam neki utamnak. Jól esett minden pillanata. Balaton Sound 2014 warmup mix-szel indítottam, jesus christ, le sem lehetett vakarni a mosolyt az arcomról! Egy sziget kör úgy elszállt, hogy észre sem vettem, úgyhogy még utána küldtem egy bő felet. A Garmin a legjobb döntés volt, amit hozhattam kerek 1 hete, minden ismét (vagy továbbra is) a legnagyobb rendben. :) Utána irány a kis gourmet hely a Pozsonyin, két szuper csaj várt rám, nagy bejelentésekkel. <3
1:00:00 // 11,26 km // 5:19 - no effort, just real fun
2014.09.18. 6:40
Alig várt fartlec edzés ideje! :) Igen, ezt is megéltük, alig vártam a hajnal 6 órát! :) Az más kérdés, hogy egy dupla eszpresszó lecsúszott volna, reggel már annyira nem éreztem a csít. :P Sebaj, gyors polentás reggeli, hosszú ujjú felső, és lehet nekilendülni a "kiskörnek" (azért Dave, veled nagyobb élmény ez a táv).
Adag: 1/2 perc sprint, 1 perc gyaloglás. 8-szor. Kíváncsian vártam, ilyen leosztás még nem volt az edzéstervben. Kikocogtam a szigetre (megint nem tudtam 5:20-nál lassabban), és fájt a két lábszáram :'( De mire kiértem jobb lett. Dávid Genya szolgáltatta a zenei aláfestést, a Blast off-ot mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe, aaaaahhh, repülök olyankor! A szigeten gondolkodás nélkül nyomtam a sprinteket, egész jól bírtam, bár a végére már időben nagyon rövidnek tűntek az 1 perces séták. :) Árpád hídnál Pest felé fordultam, nem volt jól a lábam, tényleg csak kocogtam, és sikerült 6 perces ezreket menni. :D Így esett, hogy csütörtökön a csilli-villi ofisz-szerkó alatt kompressziós szár figyelt :)
Ééééés az ingyenreklám! Így néznek ki a Garmin felületen a grafikonok (magasság lényegtelen most):
30 perc körül a megingás az Árpád hídnál lévő kijáratot jelzi (itt mindig megemlékezem a Mind the Step edzésekről :) ), 35 perc körül pedig a lámpánál álltam. Ezen kívül elég pöpecül látszik az összes tempóváltás, elvileg 3:15 körül sprinteltem??? Hmmm, nemtom. :D
40:00 // 7 km // 5:43 - medium effort at fartlec phase
Következő állomás: hétvéééégeeeeeee! Csütörtökön sikerült szert tennem a hőn imádott könyv (Born to run) angol nyelvű kiadására, még egyszer el szeretném olvasni, annyira jó motiváció. Ezúttal eredeti nyelven. Kíváncsian várom!
A hétvége elé több dolog miatt is várakozással néztem: utazás következett és nagy terveim voltak! Berlin óta nem voltam külföldön, és már hiányzott a kulturális sokszínűség. Tudom, Európa egy nagy falu, mégis KELL, hogy elhagyjam az „országtáblát”. Egy régi jó barát meghívásának eleget téve átlibbentem hát Bécsbe. :P Egész úton a félmaratonon kapott olvasmányokat bújtam, teljesen beszippantottak, kb. az összes versenyre szeretnék nevezni! :) De amik a Balatonon lesznek, azokra különösen. Leszek bajban... :)
2014.09.20. 8:30
Light és szórakozás-központú programokat terveztünk, semmi rohanás, egy szombat reggeli laza 28 km-rel indítva :D Jó poén, mi? Életem eddigi leghosszabb távja egy szuszra. Tudjátok, határok átlépése, vagy milyen korszakom van… :P A reggel 7-es kelés már-már szokásnak mondható hétvégén, zabpehely, poweraid, malmozás (szokásos és megunhatatlan hármas), irány Vienna on foot! Meglepően nyugodt voltam előtte és közben is, a célom annyi volt, hogy lefussam. Semmi időkorlát, vagy sebesség-push. Csak nyugiban, nézelődve. Tehát 5:30-5:40 körüli tempót gondoltam ki. ;)
Westbahnhof környékén kezdtem és a Museumviertel irányába haladtam. A város ekkor még csak ébredezett, pedig fél 9 volt. A belváros gyönyörű. Totál otthon éreztem magam, hasonló stílus (nem hiába épült a körút a Ring mintájára), hasonló lépték, ugyanaz a folyó. Sokan futottak a belvárosban, nem meglepő módon főleg 40-es férfiak. Az öregebb bácsikáknak valami miatt nagy kedvence vagyok, sokan intettek, biztattak, bókoltak. :P Viszont a lámpák miatt elég sokat kellett állnom, 6 körüli kilométerek jöttek ki, de nem különösebben foglalkoztam vele, kb 10-20 percenként néztem csak az imádott órámra. Nem ez volt a lényeg, és ez annyira felszabadító érzés volt! Museumsplatz, Burgring, Rathaus, Donau, Stadtpark, Staatsoper, Hochstrahlbrunnen, Sezession, imádom! Minden méteren éreztem, hogy töltődöm, örömfutás volt a javából.
Közben jöttek a nosztalgikus gondolatok: másfél éve (2013.04.14.) itt futottam életem 3. félmaratonját, és itt kerültem a bűvös 1:50-es időn belül. (Ekkor kezdtem tudatosabban futni.) És sokáig ez volt életem legjobb versenyélménye (még véletlenül sem azért, mert két, számomra meghatározó emberrel töltöttünk el itt 4 napot :P). A táv elég sok átfedést mutatott az akkorival, mivel most is Schönbrunnig akartam kifutni. 16 km körül értem oda és a látvány, ami fogadott: leírhatatlan. Előző életeim egyikében tuti valami hasonlóban laktam :D Azt sem tudtam hova nézzek. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy pont a „lucky ones” jött a tracklisten. Az is vagyok. Itt cikáztam legalább 5 km-t, sosem „jártam” még be ennyire a kertet, megszámlálhatatlan rejtett szépséget láttam. Anno itt túristáskodva megfogalmaztuk, hogy egyszer fogunk még itt futni. Ez is pipa. Ennyi. „Felmásztam” a Gloriette-be is, szép emelkedő volt, mondhatom, de kár lett volna kihagyni! Az a látvány! Megunhatatlan, mint a Bazilika. Még egy szelfi is elkattant. :P
Time: 2:06:00, distance: 21,1 km – halfmarathon without effort, pure joy
Ilyen még nem volt: minden további erőlködés nélkül lefutni egy félmaratont? Hetente fedezek fel újdonságokat, tényleg. :) Legjobb, mikor önmagadat leped meg. Éreztem, hogy jó lesz, egyben voltam, távol mindentől, így kellett lennie, mégis a meglepetés erejével hatott rám.
Innen már „csak” vissza kellett futni a kiindulópontra. Annyira azért nem ismerem a szitit, de előző este egyeztettünk drága vendéglátómmal, hogy merre az arra. Hát úgy érzésre mentem, mert az utcanév memóriám nem sokkal jobb a rövid távú névmemóriámnál (ami konkrétan nincs). Viszont a tájékozódó képességem pazar. Tehát „haza” találtam. Ekkor még csak 25 km-nél jártam, így kénytelen voltam körözni a környéken, ami már nem volt annyira izgalmas. Vártam, hogy vége legyen. A táv valahogy így néz ki térképügyileg:
A tapasztalatok: izgultam, hogy mi lesz a mosdó-helyzettel és a frissítéssel, hiszen majdnem 3 órás programról beszélünk. Vittem magammal egy enerdzsi szeletet meg fél liter kék löttyöt. A kék lötty bő 1 óra után irtó meleg lett, 2 óra után meg is ittam, és nagyon szomjas voltam a végére. A csoki csak futás után csúszott le, mosdó nem kellett. Minden OK volt, komfortfokozat gut. Nagyon szép, napos idő volt sógoréknál, a rövid gatya „rám is barnult”. :P
2:48:06 // 28 km // 6:00 – really small effort, I enjoyed each and every moment of it, so I smiled :) ↓
Legjobb döntés volt ezen a helyen nekivágni a 28 km-nek. Főleg, hogy utána bevetettük magunkat a Naschmarkt forgatagába és egy két személyes vegyes tállal, valamint "rozéspriccel" veregettük meg vállunkat, amiért ilyen jól „összegyűltünk”. És ez annyira flash-re sikerült, hogy a Standtrundfahrt elkövetkező részében is folytattuk a dőzsölést. Nagyon jó hétvége volt, köszönöm a hibátlan vendéglátást Adam! ;)
Jövő héten újabb kihívások várnak rám, addig is písz, láv:
Gy.
UI: Lehet, hogy hosszútávfutó építészmérnök leszek??? :D
