Olyan vagyok, hogy ha sok a dolog akkor réteszek még egy lapáttal. Belesűrítek egy kis extrát is, hogy ha toljuk, akkor már toljuk kétezerrel. :) A mostani időszakom is leginkább ezzel jellemezhető. Kár lenne kapálódzni ellene, ez van, így érzem magam jól.
Szóval az elmúlt hetem: konyhakiállítás, előszobafestés, kis szórakozás ( :) ), cross, tervezés, futás, kreatívkodás, futás, kreatívkodás, szerelés, cross. Mindezek munkahelyen kívül. Legalább érzem, hogy haladok valahova. :P
A kiállításról pár szóban: nagy öröm tiszteletjeggyel menni ilyen rendezvényre, számomra ez ad egy pluszt. :) THX to my sponsor. :D Volt szakmai pajtásom is a "túrához", laza csevegés közben csak úgy szalad az idő. Aktualitása elég nagy volt a dolognak mindkettőnk számára, az én oldalamról majd beszámolok a blogon. Szeretem a formabontó dolgokat, a Forma Vivendi standja minden évben nagyon látványos, bár nem túl életszerű. Mindig nagy kérdés, hogy egy ilyen kiállításnak mi a célja: kiszolgálni az általános igényeket vagy újat mutatni? Mivel itthon meglehetősen limitált azon események száma, ahol a gyártók és forgalmazók megmutathatják magukat, véleményem szerint jól megfér a két dolog egymás mellett. Nekem, mint szakmabelinek az újdonságokra fáj a fogam. Párat szerencsére kaptam. ;)
Kiemelni annyit szeretnék még, hogy szerintem rengeteg "topshop" hangulatú elem volt, kevés burkolat, és még kevesebb árlista. Pedig az mindent visz a végén... Egy szerelmet azért itt is találtam, ő kell nekem (székkel együtt):
Be kell valljam, románcunk régebbre nyúlik vissza, többször találkoztunk korábban is, de elérhetetlen magasságokban volt ő nekem. A spanyol Aparici gyártja abban a színben/mintában/arányban, ami nekem nagyon bejön. Csak az ára nem jön be. Majdnem rávettem magam egy kisebb vagyon beáldozására, mikor megláttam ezt a burkolatot az ár töredékéért egy magyar forgalmazónál: Antik Centrum Szentendre. Nincsenek véletlenek, nekünk aznap találkoznunk kellett. :) A tulajdonos stílusa hogyismondjamnemsértően: meglepő. :D Annyira, hogy nem is szívesen hagynám ott nála a pénzem, de profik vagyunk, nem érzelmi alapon hanem full objektíven döntünk. :P Kb. ennyiben össze tudom foglalni a kiállítást, jah még annyi hogy elég jó kávék voltak! Gondolkodóba is estem vmi svájci patronos izénél...
Jövő héten folyt.köv., ismét szakmai programom (is) lesz. Alig várom! :) A+G get ready! ;)
A hetem futás részét egy másik posztban fejtem ki, jöjjön tehát az előszoba! Van egy projektem, ami "neverending". Biztos a Ti életetekben is vannak olyan állandó elemek, amiket úgy éreztek, sosem fogtok lezárni. Nem pörögtem ezen, de ez a lakás kb. ilyen volt nekem. VOLT. :D
A Project DESI régóta kísér utamon, az előszoba miatt sosem tekintettem késznek. A lehetőség pedig most volt adott, zöld lámpát kapott ide:
Ez:
Anyagok legyártva, elemek megvéve, felcsaptam hát piktornak, mivel kb. mindent festettem az elmúlt héten, ami festhető... Rolót, falat, fát, papírt, vászont, hajat. Nem is értem a végére. :P Az előszoba viszont elkészült, sajnos nem lehettem ott az utolsó simításoknál, de így alakult a helyiség, képes beszámoló következik:
Én imádom, de ami még fontosabb, a felhasználók is! :) Ezzel röpke €2000-t spóroltunk, mert az előszoba elem megvásárolható a neten, Piano Hanger néven. Ha valakinek megtetszik és nem akar érteadni egy vagyont, szóljon. ;)
Közben haladok ezzel is:
Kicsit úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor volt egy barkácskönyvem, és ha bezárkóztam a szobámba, akár egy egész hétvégét elvoltam vele. Vágtam, ragasztottam, szereltem, ahogy mondani szoktam: molyoltam. :D A lényeg az, hogy ha elkészül a roló, felkerül a pont az i-re és elkészül a DESI. Lehet közben a tulajdonos meg elköltözik, szóval sietnem kell. :) Úgy érzem, egy korszak zárult le ezzel az előszobafallal. Nagy élmény volt ezt a lakást kialakítani, hosszú és szép utazáson vehettem részt. Jó nagy meló volt! :D Imádtam.
Most kicsit pihentetem ezt a szálat, májusban jönnek a fotók...
Közben meg ezen jár az agyam:
Azt hiszem szerencsés vagyok. Köszöntem.
Láv:
Gy.
