"The time has come to introduce you to a new chapter of ... Tomorrowland ..." :)
Nem lehet tovább húzni a dolgot, színt kell valljak: ahogy rákerült a nevem a nevezési listára, visszavonhatatlanná vált a döntés! Számomra súlya van a kimondott / leírt szónak. (Főleg ha én teszem azt.) Szóval: Gyé MARATONT fut. Vagyis megpróbálja. :S
Simple as it is. ;)
Beszámolnék elhatározásom hátteréről: Második félmaratonom után (tehát 2 éve) tette fel először a kérdést egy kedves ismerősöm, hogy akkor a következő a maraton? Csuklóból jött a válasz: ááá, azt neeem. Aztán minden egyes félmaratonom után felvetette a dolgot. A Vivicittán szurkolóként voltam jelen (jajj, nem nekem való a pálya széle), és Kristóf elültette a bogarat a fülembe: a bakancslistás dolgokat 30 előtt illik kivégezni... Az volt A PILLANAT: ***SPAR***. Nincs mese. Nem mondtam senkinek, de szerintem sokan sejtették. Ismernek. :) Kényszerpihenő, utána UB. Újabb lökést kaptam, hirtelen több oldalról, ismeretlenül is faggattak, biztattak. Egyre nehezebb volt nem kimondani, mire készülök. Amikor elkezdtem írni a blogot, már tudtam, mire megy ki a játék, de jobban szeretem azt mondani: "lefutottam", mint azt, hogy "le fogom futni". Érzitek Ti is a különbséget, ugye? :) Na ezért nem kürtöltem világgá már az elején...
10. hét, újabb kihívásokkal
2014.09.23. 6:40
Nagyon rosszul aludtam már két napja, de 6-kor bekapcsolt a "futószalagom" és mentem utamra. Sötét volt, hideg és erősen fújt a szél. Hát igen, megkezdődött az igazi őszi szezon! A téli futások még durvábbak lesznek, szóval lehet kezdeni a szokatást → hosszú gatya, pulcsi, hajrá! Az első 2-3 km-en szerintem még aludtam. :) A szigetre kiérve pedig ez fogadott:
Végre elkezdték, de hogy hol fogok ezentúl futni, azt még nem tudom... A szél folyamatosan a szemembe fújt, könnyem is kicsordult, alig voltak: most nem az embereket, hanem az árkokat kerülgettem. Nagyon durva, de ezek a dolgok sem zavartak, jól elvoltam, én meg én. Nem vagyok amúgy skizo :D (De nagyon érdekel a téma. Mindegy.) 1 órát kellett volna menni, de nem akartam egy megfázást összeszedni, inkább szépen megálltam a házunknál és bevágtam magam a forró zuhany alá.
57:17 // 10,41 km // 5:30 - no effort, normal morning run
Ezután a futásom után a gyárba menet megfogalmazódott bennem, hogy ez már nem is edzés, hanem inkább napi rutin, mint a reggeli omlettem... :P
Egy ilyen képet csináltatnom KELL. Nem tehetek róla. KELL.
2014.09.25. 18:00
Szeretek csütörtökön futni. Csak úgy. Nem tudom megmagyarázni miért. Volt variálás, de végül csak csütörtöki futás lett a vége. Nájsz. Említettem már, hogy mekkora mázlista vagyok: na a sors úgy hozta, hogy nem nekem kellett kitalálnom, milyen útvonal helyettesítse a szigetet. :) Hozta az élet. Ennyi. :P
Új helyszín: budai rakpart, "régi" fartlec: 8 x 1/2 perc sprint, közte 8 x 1 perc kocogás. Mindez körítéssel 12,5 km-re felturbózva. A körítés beszélgetős tempóban ment, elég volt a sprint részeknél "meghalni". A Garmin szerint volt 2 olyan szakasz, ahol 2:49-es tempóval hasítottunk, de én inkább a 3:10-3:20 közötti időknek hiszek. Bár tény, hogy azt a kettőt meghúztuk. Szóval ennek még a végére kell járni! :P
Ismét nem volt meleg, de az új hosszú nadrágom jól vizsgázott <3 Alig vártam, hogy megkapjam, egyenesen Herzogenaurach-ból (Nürnberg), az Adi-Dassler-Strasse 1 alól érkezett hozzám. Köszi csajok, láv já! :) Hazaérve forró fürdő, kaja. Kedvenc kombóm. :D
Jó lesz ez a rakpart októberre! ;)
1:08:24 // 12,5 km // 5:28 - big effort at some fartlec phase
Lélekben már meg kellett kezdeni ráhangolódnom a szombati hosszú futásra, főleg, mivel ismét komfortzóna elhagyása következett! :)
2014.09.27. 9:00
Ezt a napot kb. április óta vártam, mert ekkorra szerveztük a gimis osztálytalálkozót. Akkor még nem tudtam, hogy előtte nagy utat kell megtennem. :) Azt viszont elég hamar (július) megfogalmaztam magamban: nincs az az isten, hogy én ezt a távot egyedül teljesítsem! A lehetőség kb. 2 hete ismét megtalált: közös felkészülés iramfutókkal a Margitszigeten. 6 kör, húzós tempóban. Dö plész tu bí! :P Csakhátközben történtek változások a futóterepen (a sziget állapotát nem kell részleteznem), meg a 6 kör az csak 6 kör (rohadt unalmas lehet!), így lehetett alternatívákban gondolkodni. Vigyázó angyalaim ismét segítségemre siettek: Velencei-tó. Hihetetlen módon épp 30 km körbefutni. Mik vannak? :D Néha jót mulatok azon, mekkora fanatizmus már a komplett hétvégédet a hosszú futásodhoz szervezni. Bár ha belegondolok, a teljes hetemet a futásokhoz passzintom. :P
Egész héten úgymond "instabil" volt a hasam... Pénteken úgy gondoltam tolok egy pasta partyt Dalmával, ezzel nem is volt hiba. VISZONT: az "előételem": 6 db széntabi volt. F.sza. Jó lesz így másnap futni...
Reggel a gyógyszertárban kezdtem. Felkerekedtünk négyen szombat reggel 8-kor és testületileg kivonultunk a Velencei-tóhoz. Alig szálltam be az autóba, már ment a széntabi osztás :D Ez számomra még új, de tény, hogy működik! Azért egy 3 órás programnál érhetnek meglepetések, na! Lekísértem tehát még kettővel a többi hatot... Bombabiztos voltam :D
A konstrukció: 3 futó, 1 biciklis kísérő. 3 férfi, 1 nő. Matekoljatok nyugodtan. :) Egyik futó 3:35-ös maratonnal (!!!) büszkélkedhet, a másik 43-as 10 km-rel! Említettem már a "komfort zónám elhagyása" projektemet? :D Na a lehetőség úgy érzem adva volt. A feladat 2 km-rel és 2 dimenzióval állt a múlt heti bécsi futásom felett. Ott totál laza tempót mentem, itt kőkemény 5:10-5:20 közötti volt előirányozva. És elindultunk BESZÉLGETVE! Csak lestem. Még csak kóstolgatom a közös edzés élményét, voltam már NIKE futónapokon, futottam már ismerősökkel, barátokkal, öcsémmel, de ezek mind rövid távok voltak (10 km alatt). És 30 km-t 5:19-cel megnyitni, majd folyamatosan inkább 5:10 körül tartani, mindeközben dumcsizni... Elgondolkodtató. :D Nem sokat tűnődtem ezen, és mivel én sem vagyok egy szótlan típus, nyomtam velük a szpícset. Gondoltam majd 15-20 km-nél mindenki szépen magába fordul...
Életemben nem voltam még a Velencei-tó körül. Azt hittem erről is, hogy sík lesz. Ez lehet ilyen alföldi berögződés? :D Ehhez képest szép kis alattomos emelkedőkkel indítottunk. Utálom, de megszokom. Egyszer. Majd. :) Talán 10 km körül álltunk meg először inni, cukicicasimogatás (mindenki nyugodjon le a .csába, én csak néztem ;) ), haladjunk. Nem jó megállni. Viszont hasznos inni. Örök dilemma :D
Az osztrák és/vagy német állam kisiskolásait szerintem hazánkba száműzték hétvégére, annyi biciklis csoport jött velünk szemben. Kis túlzással. :) Azért hosszútávfutók is akadtak, imádom, hogy köszönünk egymásnak! 16 km úgy elszállt, mintha csak egy szigetkör lenne, és folyamatosan tartottuk a sebességet. Sok látnivaló sajnos ezen a szakaszon nem volt, de jó levegőn voltunk, pont futásra való időben. A 19. km-t sikerült 5:07 alatt letudni, nem rossz. Kíváncsian vártam a 20. km-t, mert úgy gondoltam onnan lesz a "váltás".
Time: 1:51:40, distance 21,1 km - halfmarathon again, in really good mood. Happiness :)
Na, kb. ekkor jött egy olyan gondolatom, hogy lassan el kell kezdenie nagyon fájni a távnak. :) DE NEM! Úgy éreztem simán tartható a dolog, zenét sem hallgattam, csak nagyon ritkán. Porsche találkozó volt, azzal is el lehetett lenni, a dumát meg még mindig nem hagytuk abba. :) 25-nél már megfogalmazódott bennem, hogy azért ez a táv nem gyenge, de fizikailag teljesen fájn voltam.
Time: 2:28:51, distance: 28 km - records fell from this moment ;)
Bizony, innentől ismét porba hullt egy (hetes) távrekordom. Ketten is szintet léptünk ezen a ponton, számomra ez euforikus pillanat volt! Be is toltam az Arcadia-t Hardwelltől. Ott kellett 2 perc a zenémmel. FLOW. Csak a zene és lépteim ritmusa, aaaah, óriási volt! Megérte "várni" rá majdnem két és fél órát. :D Ez a szép a hosszútávfutásban: kivétel nélkül mindig kapok valamit tőle. Most azt az érzést, hogy képes vagyok erre is. Szálltam. Gondolatban. :D Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a 30. km lett a második legjobb: 5:08. :) Hihetetlen! Az utolsó párszáz méteren azért már vártam, hogy vége legyen: durva, hogy az agyba előre betáplált cél mekkora hatással van ránk. (30 km-re voltam berendezkedve és 30,3 km lett.)
Az autóknál víz, poweraid (csak-a-kék ;) ), magnézium, multivitamin, csoki, müzli, banán, ki-mit ért. :D Vittem zselét is, de nem láttam szükségét megenni. A lötty viszont kevés volt, 2,5 litert ittam meg futás alatt-után, pedig tudtam volna még ugyanennyit utána küldeni. Nyújtás! Éreztem a lábaimat, főleg a vádlim beton ilyenkor, szóval próbáltam viszonylag normális nyújtást processzálni. So-so.
A fiúknak biztosan nem volt ez az egész akkora nagy cucc, de mikor reggel fél 7-kor felkeltem, azt hittem, hogy 20 km-nél szépen le fogok szakadni tőlük, mert nem fogom bírni. Nem tudom, hogy az akaratnak van-e ekkora hatalma, vagy a húzóerőnek, de magamtól biztosan nem választottam volna ilyen jó tempót. Teljesen más "csapatban" nekivágni az aszfaltnak, így könnyebben átlendülsz a holtpontokon, és van, akivel megoszd gondolataidat. Egy szóval köszönöm A - B - S! Ezt közösen értük el. :)
2:40:40 // 30,3 km // 5:18 - medium effort, really :)
Suhanni kellett Debrecenbe az osztálytalálkozóra. Nagyon jó volt a társaságot újra együtt látni, hibátlan este volt. Közben ezen mosolyogtam el magam 1 pillanatra, annyira illett a szombati napomra (pipa nélkül):
Ennél hosszabb táv már csak a versenyen vár rám, de a jövő hét is NAGYON eseménydús lesz. Más miatt. :P Most viszont KO, végre aludni is kellene.
*
Gy.
"You got two weeks."
/Terry Benedict: Ocean's 12/ - Best!
