Még adós vagyok egy kicsinek nem mondható eseménnyel, amire kb. egy éve vártam. Lőjem le a poént már az elején? NOWAY. :) Először matekoljunk kicsit, tudom hogy ez mindenki nagy kedvence lesz. :D

Van egy pár true calling-om. Szerencsére. Na akkor vegyük szépen sorra. Bár nehéz lesz, mert azóta ezer új impulzus ért, amikre rá vagyok pörögve.

Szóval a bűvös szám. XXX. Nyilván teljesen véletlenül van jubileumi futóév a legnagyobb szervezőnél pont akkor, amikor én is évfordulót ülök. Nem tehettem tehát mást, mint felkészülni. ;) Az egész évben tanúsított fegyelem és kis lépésekben haladás az októberi hónap miatt volt. Sok kedvenc hónapom közül ez a legkedvencebbik. :D Mert ilyenkor meglephetem magam, szerencsére mások is így tesznek és ez jó érzéssel tölt el. A kis dolgok az életben... ;)

Sok ötlet volt a fejemben erre a hónapra, de a valóság túlszárnyalta elképzeléseimet. (ld. Speechless: amikor elakad a blogger szava, vagy UB-teszt: Pozitív posztok) Az eredeti tervem az volt, hogy 30 km-t teljesítek a szülinapomon, akármilyen lassú tempóban. Mert ebben az évben az is óriási tett lenne! És egy kedves futótársam mondta: ő azért fut lassan is, mert még nagyon sokáig szeretne képes lenni erre a mozgásformára. Megmaradtak szavaid L. :) Na ebből lett egy jó kis céges futás egy héttel későbbi időpontban. Szerencsére ismét kaptam kísérőtársat is utamhoz.

2015.10.11. 10:30 - 30. COCA COLA TESTÉBRESZTŐ 30 km

Remélem látjátok már a 30-as szám túlburjánzását ezen eseményen. Kihagyhatatlan ziccer volt! :) Már a pasta party-n magamba szippantottam az életérzést, legszívesebben minden hónapban mennék egy hasonló rendezvényre! Ismerőseim elég jelentős része megjelent azon a hétvégén a Városligetben. ;)

Na de gyors ugrás a rajthoz. Egész héten esett. A maraton rajtjánál is. A 30 km rajtjánál is. (A kettő ugyanis nem egy helyen volt) De mire félemberrel sorra kerültünk, elállt az égi áldás. Az angyalok... Köszi! Dave-nek már nem volt ekkora szerencséje, esőben tolt egy "homerun"-t. :) Gyors szurkolás a mezőny elejének, komolyan mondom felfoghatatlan hogy bírják nyomni! Örülnék ha 10k-n tudnám azt a tempót tartani, nemhogy maratonon! Mindenesetre az jó érzés volt, hogy nem vágytam a 42k-re. A saját távom érdekelt, mert volt benne valami misztikum, egy lelki többlet. Érthető ez így leírva?

Tehát a rajt. Nem aggódtuk túl, de azért bemelegítettem, mégis három órán át mozgásban leszünk... Tervem nem volt, 5:40-5:50-es tempót gondoltam, folyamatosan lassulva. Tempótársamon azért már korábban is éreztem, hogy szeretne 3 óra alatt beérni, neki ez volt az első (30 kilométere természetesen :P ). Aztán mondta is. Erről majd később.

Az elején nyilván sikerült gyorsabban bekezdeni, de teljesen nyugodt voltam, mert tudtam, hogy úgysem fogok 5:30-cal végigmenni. A 3. km-től beálltunk 5:50 körülre. Emlékszem az első félmaratonomra (akkor még olyan szinten vakon voltam, hogy azt most fel sem tudom fogni), ahol értetlenül néztem azokat, akik képesek eljönni egy futóversenyre BESZÉLGETNI?!?!?!?!?!! Na mostanság én vagyok az az arc, aki végig dumálja az egészet. Érdemes kipróbálni mindent! :) Változunk, na. Tehát szépen futkároztunk, frissítőnél frissítettünk, fogadóórát tartottunk (kb. két kilométerenként jött egy-egy ismerős), közben megvitattuk élményeinket. A futásról. :D

Hazudnék, ha azt mondanám, nem jutott eszembe a tavalyi maratonom. Hihetetlenül szenvedtem rajta. Most fele annyira sem voltam erős (sem fizikailag, sem fejben), mégis jobban bírtam az elejét. Hiába, a mögöttünk hagyott kilométerek sokat számítanak. Meg a figyelemelterelés is. Szóval 20-ig nem volt semmi gond, kedélyes szórakozásnak éltem meg a versenyt.

20,8 km //  02:04:27  //  5:59  - felt great in my comfort zone

Na és akkor itt kezdődött a discomfort zone. Nem gondoltam én ezt a futást túlságosan át előtte. Az igazság az, hogy nem terveztem meg fejben előre az egészet, tehát improvizálni kellett. Tehát lassultam. :P Jó, hogy nem volt időelvárásom, mert akkor szenvedős lett volna. Tudjátok, milyen az, mikor beüt a felismerés, hogy: "Úristen, idén még nem futottam ennyit!" Na hát ezt most nem annyira tudtam előnyömre fordítani. Ami ilyenkor következik: duzzogás. Mijjjaizének jöttem már megint ide??? Kb. két perc volt az egész, mert utána a Cola kifejtette jótékony hatását.

Követtem. Akartam. Ez elvitt a Nyugati felüljáróig. 25 km-ig. Ott válaszút következett. Már a lábam eléggé éreztem, ismét elkapott a ....kivan érzés (de nem durván), így szóltam félembernek, hogy fusson csak álmai felé, én most sétálva haladok.

  - Biztos?

  - Biztos.

Séta. Nr 1. :) Ez a felüljáró akkora szívatás a végén, amit nem érdemel meg az a sok ezer maratonista a 38. km-ben. Ezzel csinálni kellene valamit tényleg!

Mit tud kitalálni a modern kori futó ilyenkor? Együnk zselét! Az jó lesz. Felüljáró után jön az irodaházunk, ott mindig van frissítő. Na mondom ott letolom a zselét, jöhet a főnix-madár-effekt tavalyról és bevontatom magam a célba. Berry-s zselé be, kóla utána le, várjuk a hatást. Nem jön. → Séta Nr 2. Én már ekkor nem siettem sehova... Olyan jól megdumcsiztam ezt magammal, és annyira örültem a fejemnek amiért így elengedtem az egészet, hogy az angyalok küldtek egy földi helytartót mellém az alábbi elég meggyőző dumával:

  - Ne állj meg, mert akkor nekem is meg kell állnom!

Felnéztem, mondtam:

  - Na jó.

És futottam fehér ruhás angyalommal tovább. Kiderült, hogy hasonlóan pazar állapotban vagyunk (hányinger), de egyikünkön sem látszik. Olyan szépen megnyugtattuk egymást, hogy ismét képes voltam futni, problémám tovaszállt, és 6:10-es tempóban csak úgy suhantunk álmaink felé! A végére még gyorsítás is belefért! Annyira csodás érzés ráfordulni a célegyenesre, hallani a szpíkert, a bömbölő zenét, látni a szurkolókat és a CÉLT! Ezt mindenkinek ki kell próbálnia legalább egyszer az életben. Utána nem fog tudni elszakadni tőle, az fix.

* EUPHORIA *

3 x 30 = :) , ezt már tudom. A 30-as ment 30-at a 30. eseményen. És jól érezte magát közben. Mert lehet így is.

HAPPYNESS. Teljesítve a bakancslista. 1 dolog kivételével.

Nem WorldofGy-ről lenne szó, ha itt vége lenne a posztnak. :) Egy utazást szerettem volna még belesűríteni a hónapba. Egyedül. Mert ilyen sem volt még. Sok minden közrejátszott választásomban, ami végül Krakkó lett. Megnéztem már min is dolgozunk oly' serényen! :P Íme egy kis hangulati felütés, a teljesség mindennemű igénye nélkül.

Bonarka 4 Business A-B-C-D:

Mit mondjak, a Building D-t tudtam volna még nézegetni...  De ott volt az E és F is! Hoppá! :)

 Szerencsére belefért pár non-business úticél is. ;) Aaaah, ezek a színek! (#nonfilter) 

Nyugi, voltak kísérőim, helyi idegenvezetőim, partyanimal-jeim, nem is akármilyenek! Kollegák, akik ismerik városuk minden szegletét, érdekes történetekkel, egyedi helyismerettel, szóval különleges helyekre vittek. Búcsúzóul még tartottunk egy modern szessönt is a MOCAK-ban. ;)

Revitalizációs övezet, Schindler gyárterülete helyén. Tömény történelem, szeretem az ilyen helyeket. Ezt pedig szívesen hazahoztam volna a nappalimba:

Részletgazdagabb, mint gondolnátok. ;) :D

Álom volt, különleges emberekkel, szuper helyszíneken, feltöltődés a javából, csoda világunk van. Köszönöm B4B-team! :-* Jó ez az október, komolyan nem tudom hova feljebb. :)

Písz,

Gy.