Napok óta azon gondolkodom, mit írjak az évzáró posztba. Mindig azzal jövök, hogy ez itt egy őszinte platform. Hát akkor jöjjön az igazság. :D Ha már egyszer elkezdtem kiteregetni a lelkem, akkor ne álljunk meg...

Szeretem a karácsonyi időszakot. Egész évben ez az egyetlen igazi szabadságom. Amikor aztán tényleg SEMMIVEL nem kell foglalkoznom. Megnyílik a "nothing box". Egy nőnél ez felbecsülhetetlen érzés. ;) Temérdek karácsonyi vacsin, talin voltam túl, mindegyik páratlan volt a maga nemében. Ilyenkor tényleg azokkal találkozunk, akik fontosak számunkra. Ahogy Kosztolányi írta: "Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el". Ez annyira igaz volt a legtöbb esetre. Páran remélem olvasták ezen sorokat az ünnepek alatt. ;) Innen csókoltatom őket! :P

Azért volt 1-2 "kötelező" elem is a héten. A főpróba. Kb. 50 nap kihagyás után el kellett indulni futni. :) Ez az egy fix elem volt a hétfőmben. Meg a vacsora. Meg a forraltborozás. ;)

2014.12.22. 10:00

Rendíthetetlen voltam. De azért tele volt a gatya. :) Helyszín: a megunhatatlan Margitsziget. Tempótársat is sodort mellém az élet, tehát minden körülmény adott volt egy kellemes visszatéréshez. Az időjárást kivéve. Erős szél fújt, de a beszélgetős tempónkat ez sem zavarta. Nagyon nehéz olyan futót találni, aki pontosan a te tempódat tudja/akarja abszolválni, pontosan akkor amikor te. Na ez most nálam összejött. :) Én diktáltam. Az elejét picit meghúztam, de utána türtőztettem magam, nem kellett a "hősködés".

Ekkor avattam fel a talpbetétemet, illetve próbáltam lábélre/lábujjra érkezni, hogy mérsékeljem a sarkam becsapódása miatti igénybevételt a csontjaimban. Kb. sikerült. Nem fájt minden egyes lépés, csak a végére éreztem, hogy a betét feltörte mindkét talpam a boltozatnál. Tudtam előre, szóval nem rinyáltam ezen. Egyszerűen csak örültem. Annak, hogy első szabadnapomat ilyen értelmes elfoglaltsággal sikerült megkezdenem, hogy gyorsan elszállt ez a fél óra, hogy jól éreztem magam, és hogy végig dumáltuk a szigetkört. :) Köszönöm a társaságot!

5,3 km  //  28:49  //  5:28  -  medium effort, I consider this run as a great achievement

Lehetett folytatni a karácsonyi készülődést: ebédről ki, borozásból pedig be a vacsira. Sz.r a lét. Tudom én. ;) Örömhírek sora, nem esett nehezemre jószívvel elindulni kicsiny szülővárosomba, Debrecenbe. Szokásos kávé/cappuccino/latte/tea/kakaó körök a kandalló előtt egy jó vastag könyv társaságában. Kismillió ajándék becsomagolása, még ennél is több bejgli elfogyasztása, fa feldíszítése (az idei volt talán a leggyorsabb ;) ), megint egy kis bejgli, halászlé, pogácsa, kacsa, ésmégsorolhatnámreggelig...

Tavaly is pont 26-ra akadtam ki a rengeteg zabálástól, szóval kétség sem fért hozzá: mennem kellett utamra.

2014.12.26. 11:47

Új helyszín: Atlétikai Centrum, DEBRECEN. :) Szép párhuzam. Gyerekkoromban sokat jártam ide. Terveim között szerepel egyszer itt futni egy nagyobb távot, de egyre inkább úgy érzem, ez nem 2015-ben lesz... :(

Célom annyi volt mindössze, hogy fél órát kocogjak. Tudtam, hogy baj lesz, éreztem, hogy nincs rendben valami. Majdnem minden egyes lépés késként hasított a sípcsontomba. De összeszorított foggal, szikrázó napsütésben köröztem szépen tovább. Ha valaki azt mondja ez így normális, ezt kell éreznem, akkor megyek tovább és meg sem állok 15 km-ig. Vagy 20-ig. Ebben a tempóban úgy éreztem akármeddig elfuthatok. De nem bírtam. Fenébe is.

5,4 km  //  30:00  //  5:34  -  great effort due to great pain in my right leg

Szóval én ezt már nem értem. A csonthártyám meggyógyul, erre egy teljesen új fájdalmam van. Két napja lényegében csak fekszem. Párnákon nyugszik a jobb lában, jegelem, kompresszió, beszélek hozzá, gondolok vele és értetlenkedek. Egyik futótársam fogalmazta meg helyettem: "Ez neked már egy börtön." Kezd azzá válni, igen. Végre megtalálod magadnak A SPORTOT, és tessék. A tested cserben hagy. Annyit de annyit gondolkoztam már ezen. Türelmes és fegyelmezett ember vagyok, néha talán túlzottan is. De most már tényleg szeretném látni a végét. Nagyon rossz, hogy mindig 1 hétre látok előre. Ha tudnám, hogy most akkor 2 hónap szünet, akkor fel tudnék állítani egy stratégiát. Hogy addig mi legyen. Szüksége van a testemnek és a lelkemnek is a mozgásra, ezt most már nagyon érzem. Bohóckodás ami most megy...

Így inkább az új évre, új tervekre koncentrálok, amiket fogalmam sincs mikor indíthatok el. Még szerencse, hogy van munkahelyem és egyéb projektek is ;) Így le tudom kötni magam. Jöhetnek az évzáró vacsik, utolsó nap egy brunch keretében kitaláljuk hol bontsunk fel a pezsgőt (ezek a rituálék már hagyománynak számítanak nálunk), és lapozzunk egyet a naptárban. Amúgy a szilveszterért nem lelkesedek, ez a programozott bulizás (mindenhol ötszörös áron) nem az én világom.

Az éves összefoglalót idén a facebook már elintézte helyettem. :P Bár tegyük hozzá, "ő" csak egy elég vékony szeletét fogta meg a dolgoknak. (Amit hagytam neki.) Talán az eddigi legjobb évem volt 2014. Tele apróságokkal, különleges pillanatokkal és érzésekkel, amik teljesen felvillanyoztak. Az út maga a lényeg. Mennyire igaz! Barátok, szerelmek, csalódások, utazások, sport, sérülés, gasztro, nevetés, élvezet, sírás, felhőtlen szórakozás. Volt itt minden. ;)

WAVES.

Sokan értitek, miért pont ebben a szóban foglaltam össze az évem. Akik nem tudják, legyen elég annyi: számomra több rétegből épül fel és számos jelentéstartalommal bír ez a szó. 2014-ről mindig ez fog eszembe jutni.

Meg egy hatalmas vállalkozás, amibe a tudatlanok lelkesedésével vágtam bele. És amit még egyszer az életben át akarok élni:

Nincsenek tündérmesék

A többit meg már leírtam itt:

Az én utam

Így nem marad más, mint:

Remélem Ti is örömmel tekintetek vissza 2014-re. Kívánom, hogy jól induljon az év, és onnan is csak feljebb íveljen. ;) Éljetek meg minden pillanatot, legyetek a jelenben, és építsétek a jövőt! 

BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Láv,

Gy.