Óh igen, menthetetlenül itt a karácsony, vége az évnek, ilyenkor jó lelassulni. Ugyanakkor nálam ez az összegzés és egyben a tervezés ideje is. Úgy novembertől folyamatában. :D Állandóan jár az agyam. Na de most sztorim van. És különben is megírtam már az "Én utamat". ;)
Másfél hónap. Ennyi telt el azóta, hogy lényegében nem futottam egy métert sem. Egy árva szigetkört leszámítva, ami után ismét fájdalmak györtörtek minden egyes lépésem közben. Nem vagyok hisztis típus, mindig azt mondom: "ez van, ezzel kell gazdálkodni". Viszont azt sem bírtam, hogy üljek a kis popómon és várjak, amíg jobb lesz. Rátetettem tehát magam szülővárosom legjobbnak tartott sportorvosának várólistájára. KEDDRE. Gondolom az előző posztom után mindenki repesve várta már azt a napot. :D
2014.12.16. 12:45
Oh yeaaahhh, ekkorra nyertem bebocsátást A rendelőbe. Nem volt egyszerű bekerülni, de megoldottuk. ;) Az összes sportoló ismerősöm hozzá jár/járt, nagyon fura volt, hogy most én is erre a sorsra jutottam. Kettős érzés, mert nem gondolom magam valami nagy sportolónak, mégis sportorvoshoz megyek??? :) Menő. :P
Szóval kb. két mondatban tálaltam a problémámat és csuklóból jött a válasz: csonthártya gyulladásom van. Részletesen elmagyarázta, mitől alakul ez ki, és csak egy kérdés maradt: Gyors vagy lassú felépülés? ARE YOU KIDDIN' ME MAN??? A második opció nem is létezik! Húzzunk bele, rakjuk össze Gyé lábát amilyen gyorsan csak lehet és már tipeghetünk is a rekortánra. ;) Oksa, akkor lökéshullám kezelés és injekció következik. Deal.
Dave felkészített lelkiekben a várható történésekre: "kapsz pár injekciót, amitől besírsz, de jó lesz." (A "jó" helyére tetszőleges, nem irodalmi szót helyettesítsetek be.) Ezt a hullámosdit nem vágtam, de nem hangzott olyan rémisztően. Bár azért előrevetítette, hogy ez most kicsit kellemetlen lesz. Felfeküdtem az ágyra, meg kellett mutatni a pontokat, ahol fáj a lábszáram, aztán jött a műszer. Botmixerre hasonlító alakja volt, a végén fém fejjel. Na azzal kezdte el doktor úr kismilliószor nem gyengéden ütögetni a lábam ott, ahol a legjobban fájt. Szerintetek? Konkrétan majd' besz.rtam! Csillagokat láttam!
Jó fej volt, próbálta elterelni a figyelmemet és kérdezgetett, beszéltetett, de pöppet nehezen tudtam elvonatkoztatni attól, hogy kalapácsolja a totál gyulladt csontomat. Pedig úgy gondolom magas a fájdalomküszöböm. Na ez meghaladta a képességeimet. :) Brutális volt, nem is ecsetelem tovább. Inkább oda sem néztem, egyben maradtam-e. :D
Jah, ekkorra kb. 5 kg-mal könnyebb lettem, úgy lefőttem. És jött az asszisztens. Óóóó vazz, ekkor esett le, hogy még most következik a "besírsz" injekció. PAZAR! Alig vártam! :) Azt kell mondjam viszont, hogy a baltázás után az a 3 szuri már felüdülésként hatott. Azért fájtak azok is, megnyugtatok mindenkit. ;) Vetettem egy pillantást a sajgó testrészemre: vörös volt és vérzett...
PIHI. 2 percet fekhettem ott kinyúlva. Köszi.
Viszont állt a sor az ajtó előtt, tehát libbenni kellett tovább. Lepattantam az ágyról és ami ezután jött, gyerekek!!! Újjászülettem! Tényleg. Semmi fájdalom. Normálisan tudtam lépni, nem éreztem semmit! Le sem lehetett vakarni a mosolyt az arcomról. Olyan földöntúli öröm járta át testem. Életem legdurvább orvosi élményén voltam túl (pedig nekem már tört/szakadt kezem/lábam), és én mégis szálltam a boldogságtól. Az sem érdekelt, hogy mindez egy fél vagyonba került. :D
Pár infó még hozzátartozik a teljes igazsághoz: talpbetéttel kell futnom ezen túl, kerülve az aszfaltot. És HÉTFŐN (!!!) letesztelhetem, mennyire használt egy kezelés. Általában 60-70%-ban segít, szóval nem ártana megismételni, de az a tény, hogy egy héten belül futhatok hihetetlen lökést adott nekem. Hepinessz van. Remélem hétfőn is az lesz. :D Nem áltatom magam azzal, hogy egy kezelés minden problémámat megoldja, de egy szigetkört csak tudok majd abszolválni...
Ha ez működni fog, akkor azt kell mondjam: imádom a modern orvostudományt. :D Lassan uncsi lesz arról irogatnom, mi fáj és milyen rossz, hogy nem sportolhatok. Szóval szurkoljatok, köszi.
Ez volt a nagy sztorim a hétre (ami a futást illeti :P), remélem segít pár embernek majd, aki hasonló problémákkal küzd. Elcsendesedek, innentől csak mézeskalács illatú gyertyákat gyújtogatok, leülök a pattogó tűz elé és csak nézek ki a fejemből. :)
Ez a kép az egyik kedvenc színpalettás oldalamról származik. (Design-seeds)
Kellemes Karácsonyt kívánok mindenkinek! Módjával a bejgliből, én eszek helyettetek is belőle, imádom, ahogy Mum csinálja. ;)
És most legyen tényleg písz, láv.
Gy.
