Már nem lázadtam, nem sirattam magam, leráztam, magam mögött hagytam az egészet. És ezután sokkal jobb lett minden! :)

Azt hinné az ember, hogy ha nem fut heti négyszer, rengeteg felesleges ideje szabadul fel. Ok, már hetek óta folyamatosan rend van nálam (beleértve a mosogatást is ;) ) és nincs elintézendő függő ügyem (asszem), de nem mondanám, hogy unatkozom. Viszont az elmúlt két hét nem volt könnyű számomra. Valószínüleg hiányzott az endorfin adagom, mert rájöttem, ha fáj a lábszáram, akkor a számomra szóba jövő sportok 99%-t nem csinálhatom. Marad az úszás, amihez most több kifogást tudok felsorolni, mint motiváló tényezőt, így pihenek. Két hete. Katasztrófa. :)

Szóval nem örültem. Nagyon nem. Tényleg kivoltam. Aztán eltelt pár nap a szenvedés pocsolyájában, majd úgy döntöttem, megrázom magam és tovább lépek. Semmi értelme az önsajnálatnak, hiszen tudom: ez csak átmeneti állapot. Most másnak van itt az ideje, igyekszem is kihasználni az alkalmat. ;) Ahogy a fenti idézet is megmondta, a vége jó lesz. :) És amúgy is örök küzdő vagyok, tele optimizmussal. Ennyi. :D

Meg ott volt a hetekkel ezelőtt leszervezett szezonzáró kényeztető hétvége is... Épp szaunázás után döglök az ágyban és pötyögök. Közben nézem a futókat az ablakból, és hallgatom a szpíkert, aki reggel 8 óta nyomja a lelkesítő dumát. Vasárnap is. Fanatikusok. Imádom. De haladjunk szépen sorban. :)

11. Balaton maraton, Siófok, 2014.11.15-16.

Jó ötletnek tűnt szeptemberben benevezni az ősz utolsó nagyobb rendezvényére, f.szás levezetés lesz ez, jacuzziban pezsgőzéssel, meg minden flash dologgal egybekötve. Gondoltam akkor. ;) Tudjuk, hogy kell élni, igen, köszi. :P Hotel lefoglalva, nevezés befizetve, terv felépítve. Október 11. után viszont beindult az újratervezés. Két hete pedig teljesen nyílvánvalóvá vált számomra, hogy ez a verseny bizony nélkülem is minden probléma nélkül le fog zajlani :D (Értsétek jól.)

A versenykiírás elég zavaros volt, aki még nem vett részt ezen az eseményen, annak kicsit időigényes elmélyülni a távok, napok, rajtok, körök kombinációjában. Pont ezért neveztem személyesen. Hogy akkor majd megkapom a szolgáltatás csúcsát. És az összes infót, amire szükségem van. Úgy távoztam, hogy azt hittem tudom, mire neveztünk. Hát NEM. :) Áttanulmányozva a legfrissebb versenykiírást, arra jutottunk, hogy akkor most miaf.ckvan? :) Biztos én vagyok ehhez túl szőke, így szombat reggel 8-kor kibéreltük magunknak a probléma asztalt. És nem voltunk ezzel egyedül! Nem untatok senkit a részletekkel, legyen annyi elég: át kellett nevezni. IMPOSSIBLE IS NOTHING. Ez a csapatnevünk, ami egy pillanat alatt törlődött a rajtlistáról. Sorry Laura... Ugrott az aranykártyám is... Túlélem, nyugi. :)

Egy jó tanács: ha a siófoki versenyre jöttök, és nem egy sima félmaratont akartok futni egyéniben, akkor kérdezzetek meg egy rutinrókát, mert még a BSI sem mindig tudja, mit szerveztek ide. Just for your kind information. :) No offense, BSI ♥.

Ennyi felvezető elég is volt, jöjjön a lényeg: A VERSENY. Tuti ami fix lehoztam a futószettem, hátha be kell állni 500 méterre a frissítésnél, vagy kis lelki szüpportnak. Mikor felfedeztük Laurával, hogy egymástól totál függetlenül, két különböző országban UGYANAZT a futófelsőt vettük meg és hoztuk el a hétvégére, szakadtunk a röhögéstől és még jobban sajnáltam, hogy nem tudok futni. :) :'(

Ez volt a második esemény, amin kizárólag szurkolóként voltam jelen. A pálya széléről próbáltam meg kompenzálni, na ennél ↓ azért egy pöppet konstruktívabban :D

Szombaton reggel 14 km, délben 21 km, délután 7 km volt a résztvevők adagja. És az én második (alternatív) maratonom. :P Reggeltől estig ott nyomtuk a Beszédes József sétányon, ami most nem a strandról/buliból hazatérő nyaralóktól volt hangos, hanem 5500 fanatikus futótól és a kihagyhatatlan szpíkertől (róla még részletesebben később). Hazaértem. Ezt éreztem. Meg a hideget. :D

Úgy gondoltam, végig szurkolom a 14 km-t, utána elvonulunk valami meleg helyre enni, és a délutáni futamra ismét vissza megyünk. Na mikor 2 percenként fut el egy kedves ismerősöd, barátod, rokonod a pályán, akkor nehéz otthagynod a szurkolói állást. :) Mivel egymást érték a rajtok, és nagyon jó volt a hangulat, maradtam. Tapsolva, lelkesen biztattam mindenkit, mert tudom, mennyire jól esik egy magányos szakaszon, ha valaki odaszól: hajrá, már nem sok van, jó vagy! Jah és közben kb. "megismertem" a mezőnyt is. ;) Valaki még oda is jött hozzám, hogy megköszönje a szurkolást, hát nem édi? :D Sokan mindegyik távon indultak, valaki egy bevásárlókocsit tolt végig szumma 42 km-en, benne egy feldíszített karácsonyfával (látványát az ofiszból már megszokhattuk :P), melyen naplemente után aktiválta az égősort is. Poén. Vannak figurák, mi? :)

Itt az igazi függők voltak jelen. Aki képes november közepén maratont, félmaratont meg 7 km-t futkorászni, az már tényleg elszánt arc. Vagy nagyon akarja azt a félmaraton-mániás érmet :P Jó volt mindenkit látni, nagy gratuláció valamennyi futónak! Kiemelten az ismerőseimnek, örültem Nektek! *

Szóval végig szurkoltam egy maratont. Hogy milyen volt? Más. Az a durva, hogy egy pillanatig sem voltam egyedül, átdumáltam az egészet. Az újdonsült siófoki "különítménynek" külön köszönet mindenért! ;) Dalma sokszor emlegettelek, mert vazz tényleg fárasztó ott állni és vizslatni a tömeget, hogy mikor jön már az a nagyon várt neonpink színű felső. :) Kellemes futóidő volt. Tehát kockára fagytam. :D ⇒ irány a szauna!

Meglepő módon a szálloda is tele volt futókkal, a szaunában össze lehetett szedni az infókat és élménybeszámolókat, mindenkinek van egy sztorija. Imádom ha van sztori. ;) Meg volt buli is! Hát az a legjobb. :) Visszafogottnak nem minősíthető vacsoránk után átlibbentünk a versenyközpont szállójába, ami komoly 300 méter sétát jelentett. A rajt a kettő között helyezkedett el, érzitek a távolságokat, ugye? :P (Ez foglalási szempont volt nálam.) ;)

Hol is kezdjem? Retró-fíling fogadott. Aki ismer, tudja mennyire bírom a "csavard fel a szőnyeget". :D Na jó, nem ez ment, hanem a Coco jumbo meg az It's my life (azért Calvin Harris is megérkezett ;) ), de pár korty zsűrizett 2. helyezett szilvapálinka és könnyen a színpadon találod magad. :D A DJ páratlan volt, én még ilyet nem láttam, komolyan! A buli 2 óra 12 perces volt, mint a magyar maratoni táv rekordja. És a szpíker-DJ (igen, Péter Attila, leírom) folyamatosan bemondta, hány kilométernél járunk, 10 percenként váltogatta a parókáját, tolta a hülyeséget, ugrált, táncolt és közben kontrollált párszáz embert. Ez kész! Hangulatban nem volt hiány, légkondiban annál inkább, de nem érdekelt senkit, jól akartuk érezni magunkat és ez sikerült is. Köszönöm a táncokat :P

Vasárnap nálunk már tényleg a kényeztetésé volt a főszerep: míg a hardcore arcok esőben félmaratont futottak, mi a masszázs-szauna-jacuzzi vonalon mozogtunk. :P Volt minden ami kell, lazultunk, ökörködtünk, ablakból és erkélyből szurkoltunk és közben arra gondoltam: What a Wonderful World of Gy. :) Thx Laurítá a társaságért. :P

Season-closing: done. ;)

Sok-sok új élménnyel és infóval felvértezve, türelmesen várom visszatérésem napját.

Hahahha, csak vicceltem. Vagy nem? :)

Láv,

Gy.