Azért mindig jó hazaérkezni... Bár a hosszú futás kimaradt a fesztiválhéten, a kötelezőt úgy érzem hoztam, és különben is, ne legyünk telhetetlenek. :)

Hétfőn korai indítás a "malomban", de csak azért, hogy estig bent maradhassunk, I <3 work jelszóval. :) Futásról szó sem lehetett, így azt kedd reggelre időzítettem. Jah, a torkom és hangszálaim állapotát már nem is részletezném, és azt is tudjuk, hogy:

A kritikus 6. hét:

2014.08.26. 6:39

Megint reggeli hírót játszottam és elindultam a zabpelyhem elfogyasztása után a szokásos utamra. ;) 2 nap alatt aludtam szerintem összesen 8 órát (beleszámítva a munkában kvázi-alvással töltött perceket is :P ), de valamiért úgy éreztem a csípős reggeli időben jó lesz futni. Így is történt. 1 óra volt az adag, benyomtam a pöpec kis zenéimet, és amikor megláttam a Margit hidat és a Parlamentet, kis budai panorámával, máris minden gondom elszállt. Ilyenkor valahogy elönt a nyugalom, vákuumban érzem magam és szinte szállok. Na, elég az érzelmeskedésből, azért nem döntöttem rekordokat angyalszárnyaimon. :D

A home-sziget-home kört ki kellett kicsit bővíteni, hogy meglegyen az 1 óra, de siker. Picit talán jobban is vagyok, jöhet a tea, neocitran, Ca, Mg, multivitamin, szombatra csak összerakom magam. ;)

1:00:00 // 11,6 km // 5:10 - small effort

2014.08.28. 6:35

Szerdára javult végre az állapotom, de nem kockáztattam, még 1 kör vitaminbombát és 5 liter teát magamba toltam este, és reggel indultam el a rettegett fartlec futásra. :S Mindig félek tőle, de azt szoktam magamnak mondani: csak az agyad korlátozhat le. Elhiszed, megteszed. Simple as it is. ;)

Edzésterv szerint 65 percet kellett volna futni, a szombat miatt viszont úgy voltam vele  (jajj, alig várom már, hogy odaérjek a sztoriban :) ), hogy amennyire kijön a szokásos útvonal, annyi lesz. A vég pedig 56 percnél jött el. :)

Dalma "edzőbá" azt mondta, ha úgy érzem futnom kell, menjek, de csak az edzésterv miatt ne induljak el. Mentálisan kellett ez a futás nekem, hogy megerősítsen szombatra. Röviden összefoglalva:

Fartlec. 8 x 1 perc erős tempó, közte 2 perc koci. Kikapcsoltam az agyam és toltam, gondolkodás nélkül. És bírtam. És jött az extázis a végén!!!! :D Aaaah ;) Jó lesz ez. Készen állok.

56:05 // 11,8 km // 5:12 - small effort, mostly fun ;)

Húzom még az időt a csattanóig. ;) Péntekre volt még 30 perc koci, de kihagytam, mert este projektnézőbe kellett mennem. "Új" lakás a láthatáron, lehet kreatívkodni, jessssz. :) Valaki adhatna a napjaiből +8 órát nekem. ;)

2014.08.30. 15:00

Vallomás következik. Nem a félmaraton volt itt a felkészülés nagy dobása, hanem ez a nap. Több hónapja foglalkoztatott a Panorámafutás nevű rendezvény (szándékosan nem hívom versenynek), amire már júliusban beneveztem és treníroztam magam életem eddigi leghosszabb távjára. Pénteken pasta volt a menü pastával, szombaton már csak a jól bevált zabpehely, rántotta, energy bar, zabkeksz, kávé. És verseny közben terveztem kipróbálni a zselét :P

Szóval felkerekedett kicsiny BS csapatunk Zebegény felé. Már a Kika parkolójában hangulatba kerültünk :P Ment a Balaton Sound warmup mix, Waves, Dimitri Vegas, Alesso, Summer, minden ami szép emlékeket idéz és felpörget. Gabi sportos vezetéssel (értsd: majdnem kiestem az autóból :) ) kirepített minket a Dunakanyarhoz, az idő gyorsan apadt a rajt pillanatáig. Kattogtak az "előtte fotók", de én azért már ideges voltam, természetesen csak magamhoz mérten. :)   

Az enyhe kifejezés, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzeltem, de gyorsan túllibbentem ezen. Az öltöző nem akaródzott kinyitni, a mosdónál 500 méteres sor, csoki a messze parkoló autóban, nem indul a GPS, akadozik a zene, hogy csak pár jelentéktelen tényezőt említsek. Azért próbáltam a feladatra koncentrálni, mindeközben pedig lazának maradni, ráparázni semmi értelme nincs, mert TUDOM, hogy le bírom futni.

Le is futottam.

Na de ne szaladjunk ennyire előre. :) A GPS nem indult el (már érzem, hogy hamarosan 40k-val könnyebb lesz a Mastercardom a Garmin javára...), ezért a rajt előtt 2 perccel eldöntöttem, hogy elengedem az idő dimenziót. :D Volt egy cél a fejemben, de alkalmazkodva a helyzethez, megdumcsiztam magammal, hogy akkor futom a normál tempóm és abból nem lehet baj. Részidőkről sejtésem van, mert az időt azért bemondta a telefonom, a "distance: zero kilometer" duma előtt. :D

Először átfutottunk Nagymarosra a bicikliúton, egy kastély érintésével. Tyűűűű, nájsz-nájsz, gondoltam magamban. A csapat fantasztikus volt, ment a helyezkedés az elején, kerestem a nyulamat, de nehéz volt, mert úgy éreztem senki nem fut egyenletes tempóban. Vagy mindenki abban futott, engem kivéve. :D Bő 35 perc után jött velem szembe az első ember (8,5 km-nél volt a fordító), ami nagyon durva tempót feltételez!!! 4-es kilométereket mehetett, le a kalappal. A szép az egészben az, hogy a végén is ennyivel futott. :P Célom az volt, hogy tartsam az 5 perces tempót. Ennél gyorsabban kezdtem, de jól esett minden pillanat, élveztem a panorámát, számolgattam a szembe jövőket, intettünk egymásnak, sokan mosolyogtak, biztattak, innen is köszönöm nekik! Ilyen mértékű kedvességet még nem tapasztaltam és nem is számítottam rá. Ekkor a 6. nő voltam a mezőnyben. 40-42 percnél fordulhattam, ami örömmel töltött el. Gyors iso, szerintem meg sem álltam. 

Time: ~41:00, distance: 8,5 km - good

9-10 km-nél jött a plusz, a "flow" érzés, onnantól kezdtem meg a futást. Pacsi Laurának (mert ő szinte az összes versenyen ott van!), mosolyog, az jó! ;) Ez a szakasz elég magányos volt, előttem kb. 60 méteren senki nem volt nagyon sokáig. Néha került valaki elém/mellém/mögém, ekkor próbáltam kicsit mellette futni, nemistom miért. :) 16 km-nél jött megint a kastély, éreztem, hogy ott fognak állni a csajok. Így is történt. Nagyon örültem, mikor megláttam őket! Dalma fogta a csokit meg a löttyöm, Andi kattogtatta a szifont, Gabi meg a droidot. Minden a legnagyobb rendben a világon. ;)

Time: ~1:17:00, distance: 16 km - nice

Úgy sejtettem, kb 1 km-re vagyok a rajttól, és utólag a guglin ellenőrizve ezt nagyon jól gondoltam. Na, ott két isot gyorsan letoltam, próbáltam mosolyogni a szurkolók előtt, de azért már kezdtem elkészülni... :) 

Time: ~1:23:00, distance: 17 km - very nice, 5 perces tempón belül futok, OMG!

Lényegében innen indult a verseny. Önmagammal. Arra gondoltam, hogy csak 4 km-t kell futni Szobig, és ott kapok zselét. Kólásaaaaaat, tuti kólásat kérek. Persze ha lesz. :) Itt már azért éreztem a combomat és a vízhólyagok is jöttek a lábujjaimra, ömlött rólam a víz, de mentem. Éééééés mi volt előttem? Emelkedő. A lapos pályán emelkedő. Hmmm. Na itt nem olyan irodalmi szó hagyta el a számat... És ez visszatérő elem volt a pályán. Ez óriási. Tényleg annak is tűntek. :D Az egyiknél inkább felsétáltam, mert ha futottam volna, akkor összetörtem volna lelkileg. Utána vissza előztem mind a két férfit, aki lehagyott közben :D Közben szembe jött az első helyen álló nő, és nagyon kedvesen biztatott. Mosolygott és suhant, mintha délutáni kocogáson lenne. Neki lehet annak számított ez a táv. :P

Nagyon lassan, de eljött a 21. km-nél lévő fordító. Ott benyomtam a kólás zselét. Annyi erőm nem volt, hogy kibontsam, megkértem a lányt, hogy nyissa ki nekem legyen szíves. :) Finom volt, 2 isoval lekísértem és nekiindultam utolsó 4 kilométeremnek. Kegyetlen volt.

Time: ~1:45:00 (ez kb. a berlini félmaratonom ideje, ami a PB), distance: 21 km - great pride :)

Innentől volt újdonság. És óriási harc. Itt ment el az célidő is. Megálltam tankolni és utána nagyon nehéz volt az addigi tempóban futni. Egészen konkrétan nem is tudtam. De annyi lélekjelenlétem azért volt, hogy nem adtam fel, nem sétáltam bele, csak lassítottam a tempón. Szerintem a szemben jövők is láthattak rajtam valamit, mert nagyon sokan mondták, hogy "jól nyomod", "hajrá", ekkor már csak az egyezményes like jelet voltam képes vissza mutatni. :) Elszálltak 2:05:00-s álmaim. De nem szomorkodtam, csak futottam, és azon gondolkoztam, vajon mennyi lehet hátra, mivel fogalmam sem volt mennyire lassultam le. Viszont nő nem előzött meg. Egy jó darabig. Fura módon a futásom egyik legjobb pillanata az volt, amikor a mögöttem haladó páros mellém ért. Piros, névre szóló pólóban nyomták kettesben (én is így fogom ennyi évesen a leendő férjemmel), és megjegyezték, hogy ez volt a cél: engem utolérni. :) Hát ez akkor nekem olyan jól esett! :D Ők végig dumálták szerintem a futást, nekem küzdelem volt a vége, a hasam is fájt picit. Jah, hogy ők holnap még futnak egy félmaratont Budaörsön??? Boccs. Én kérek elnézést, lécci, mostmár kérem, hogy előzzetek meg. Megtiszteltetés volt fél percig együtt futni. Köszönöm.

Elvileg itt már csak kb. 1 km volt a célig. Nem sokkal utána ott álltak a csajok megint.

Köszönöm.

Nagy dolognak tartom, hogy erre szánták a szombat délutánjukat, jöttek, szurkoltak, mosolyogtak, egy rossz szavuk nem volt, pedig biztosan volt olyan pillanat, amikor már nagyon unták a banánt. Azt mondták, még 1,5 km van hátra. Na, azt a fejet inkább nem vágom be, amit akkor vágtam! :) Pedig meg van örökítve. :D Átfutott az agyamon, hogy akkor kössz szépen, ennyi volt. Hagyjuk. De aztán megláttam a parkolót, és a célkaput. VÉGRE. Életem leghosszabb 4 kilométere volt ez. Nyilván az időmön is meglátszott... 6 perces ezreket mentem, amit nagyon sajnálok. :'(

Time: 2:10:12, distance: 25 km - Megcsináltam. :)

Valami nagyon furcsa állapotba kerülhettem, mert csak arra emlékszem, hogy tapsoltak körülöttem a befutónál, de semmi egyéb nincs meg. :) Én már csak a frissítőt kerestem. Leomlottam a padra és nem tudom hány percig fel sem álltam onnan. Annyira nem voltam készen fizikailag, mint Berlinben, de azért mentálisan pont elég volt ennyi aznapra. Magamhoz vettem az összes energiaforrást amit az asztalon láttam (alma, víz, csoki, cukros lötty, volt ott minden), és belekezdtünk a sztorizásba. Mások sem gondoltak elmozdulni a frissítőasztal mellől, így megosztottuk élményeinket egymással. "Nyújtani kellene, mert nagyon fog ez fájni holnap." Gondoltam, és ültem tovább :D Kb. 3 litert ittam meg ott egy helyben. Nem számoltam.

2:10:12 // 25 km // 5:12 - great effort, especially last 4 kms

Kis csalódás volt bennem, mert 5 perces tempót szerettem volna menni. Ugyanakkor nagyon örültem, hogy kiléptem a félmaraton bűvköréből és 2 óránál több ideig futottam egyhuzamban. Ezzel két mumusomat is magam mögött hagytam. Korábban 2 óránál jött volna a "shutdown" és minden további nélkül megálltam volna. Szerencsére nem volt sok időm szomorkodni, mert láttam, hogy kitették az eredményeket a kamionra és lám-lám, dobogós lettem a korcsoportomban!!!!! Földöntúli öröm. Futóversenyen én még soha nem értem el semmilyen helyezést! (Eddig csak matekversenyeken termett babér :) ) Full amatőr vagyok az egészben. Na innentől már meg kellett várni az eredményhirdetést is. :P Jött Laura is, ő mindig úgy néz ki futás után, mintha sétált volna 500 métert. Pörögmintatom. Nem tudom, hogy csinálja. :) Amúgy meg mindenkinek elismerésem, akik ezt végig tolták, jó hangulat volt, igazi sportemberekkel futhattam, nagyon jó élmény marad ez az esemény, jövőre is ott a helyünk! ;)

Nagy bográcskaja-osztás, rá sem bírtam nézni, ilyenkor nem tudok normális kaját enni és alkoholt inni. Andi örült ennek legjobban. :D Kaja, pia, tombola, jöjjön már az eredményhirdetés... :)

Volt röhögés, sikerrel megfűztük a rendezőket, hogy fehérbort kapjak, nemárvöröset, léééééééccciiiii :D Nem volt feltűnő, áááá, dehogy. Jó lesz meginni közösen, vasárnap úgyis születésnapot ülünk, de az egy másik platform másik sztorija... :P

Szép nyárzáró hétvégét sikerült ebből is kihozni! A pazar Summer 2014 sztori ezzel lezárult, a felkészülésnek azonban közel sincs vége, és tartogat még meglepetéseket a szeptember is ;)

Písz! *