Gyorsan elszállt a hétvége, ismét nem sikerült rápihenni a húzósnak ígérkező munkahétre. Ennek ellenére alig vártam a következő edzést. Ez a szombati 30 km nagy lökést jelentett nekem, mégiscsak 2 férfival tartottam a tempót. Megéri nálad jobb futóval edzeni, mert húz magával, ettől fejlődsz. ;)
Nem is tudom már melyik nap, de rájöttem, hogy függő vagyok. :) Brékin' nyúz, mi? :P Gondolatilag nem nagyon kapcsolódik ide, de ez most úgy érzem sokunk hetére ráillik:
2014.09.29. 19:00
Mostanában alig futok egyedül, és ez tök jó! Alkalmazkodó-képességet követel, cserébe viszont jó társaságot kapok. Hétfőn Laura volt a "soros" :) Sok kibeszélnivalónk volt, és megmutattam neki az új útvonalam, ami irtó "bonyolult": Margit híd - budai rakpart - Lánchíd - pesti rakpart. Neki középhosszú futás kellett, nekem laza. Így megállapodtunk kb. 10 km-ben és abban, hogy én beszélek. :D
Azért mikor 2 barátnő elindul futni úgy, hogy hetek óta nem találkoztak, akkor sejtitek mekkora a csönd. :D Végigszövegeltük a táv első felét. Ám támadt 1 kis bibi: hogyiskezdjem. Visszatérő motívummal élnék: legyen annyi elég, hogy most nem vettünk be széntabit... Mindez a felismerés a budai rakparton ért minket. Sztár. Választhatsz, melyik hotelbe kérezkedj be csuma vizesen. Még jó, hogy mindig viszek magammal egy 200-ast a futásokra. Kivéve most. :) A problémát végül egy széles mosollyal a Várbazárban orvosoltuk. Az mindig van nálam. :D Meg telefon is:
Azért valljuk be, nem rossz. ;)
Ezután átverekedtük magunkat az ázsiaiakon a Lánchídon, hogy útba ejtsük az imádott Bazilikát. Kifogytam a szavakból, maradok a kedvencemnél: PAZAR az a hely, nem lehet megunni. Tömve az összes bár és borozó, mi pedig csak suhantunk tova, Parlament, Pozsonyi, jó kis városnéző túra volt ez, nem? Én élveztem, remélem Laura te is.
1:08:00 // 10.8 km // 6:16 - no effort, it was our chit-chat speed :)
2014.10.02. 6:33
Ehhez az előzményeket is el kell mesélnem: kedden nagyon szarul voltam, még gyógyszert is bevettem, pedig azt csak legeslegvégső esetben szoktam. Szerencsére használt, de késő estig meló. Szerdán 6 órás soknyelvű, igen fárasztó egyeztetés, éjfélig meló. Kemény iparág :)
Nem érdekelt semmi, jó versenyló létemre csütörtök reggel 6-kor "kipattantam" az ágyból és már forgott is a zabkása a mikróban. ("Gyé kipattant az ágyból", definíció: 6:00-kor idegesítő hangon szól a telefon, 6:03-kor ugyanez, 6:06-kor ugyanez. 6:07-kor felül, és már tolja is magába a kaját. Total time: 7-8 perc/kipattanás ;) ) 20 perc múlva már a ház előtt melegítettem. Na ilyen ez a reggeli menet. :)
40 percet kellett menni, pont ennyire éreztem elégnek az energiámat. Fájt a csonthártyám, megérzi a szeptemberben megtett 190 km-t. All time record for me. Nem baj, jövő hét szombatig ki kell bírni BÁRMIT! Maradtam a home-sziget-home körömnél, kis módosításokkal az árkok miatt. Kipróbáltam a szokott iránnyal szemben futást, semmi extra, nem értem miért csinálják ezt olyan sokan... :)
41:20 // 7,8 km // 5:17 - medium effort as it was very early for me
Tuti ami fix, csütörtökön is toltam egy laza 12 órás műszakot a szalag mellett, meg is ígértem magamnak, hogy szombaton SEMMITTEVÉS lesz mesterfokon! ;) Futást is áttettem vasárnapra, és megint lett pajtás hozzá!
2014.10.05. 10:30
Mindig lehet fokozni. Nem tudom meddig még, de amíg élvezem, addig mindenképp! A péntek-szombati mulatozás után azért kelni kellett 9-kor (jelzem, 8 körül kinyílt a szemem), mert 10-kor vonatra pattantunk és irány Dunakeszi!
A (szokásosan rugalmas) TERV: Elfutni a Megyeri hídtól a Rákóczi hídig. 18 km. Nem kis átgondolást igényel egy ilyen túra. Vonattal ki Dunakesziig, onnan rávergődni a Megyeri hídra, át a budai oldalra, és közben szépen minden hidat megtekinteni. Átlag vasárnapi program, nem? :)
Megoldandó helyzet (szándékosan nem problémának írom): leszállva a vonatról betájolni, hol is vagyunk és hogyan jutunk el a hídhoz? Óóóó, easy, mondja egy utastárs: megkerülni a tavat és már ott is a híd. Pöpec. Térképen ez nem tűnt 1 km-nél többnek. 6 lett belőle. :D Ennyit arról, hogy 18 km-t futunk. De sztori az lett. Íme:
Szó szerint árkon, bokron, töltésen keresztül futottunk, végül csak sikerült meglátni a Megyeri hidat. Csodás. Az egyetlen aprócska porszem mindössze a gyalogos/bicikliút hiánya volt a gépezetben. Ugyanis az M0-n álltunk... Megyünk? Megyünk. Mentünk.
Totális idiotizmus amit csináltunk, tisztában vagyok vele, de még egy ki tudja mekkora kört már nem akartam ezért megtenni. Forgalommal szemben feltoltuk magunkat a MEGYERI HÍDra. El sem hittem, hogy rajta vagyunk. :) Szép ez a ferdekábeles hídszerkezet, meg kell hagyni! Nem hiába került 62 milliárdba :D Kicsit mondjuk már "öregszik" a beton felület... Egyébként majdnem sikerült a születésnapját elkapni (ha már ilyen szülinapos hetünk van :) ), kedden volt 6 éves. Bocs a megszemélyesítésért. :P Széles mosollyal és érdeklődve nézelődve futottam végig rajta. Flash volt.
"To the right side, you can see the Buda part" /Emil Rulez/ Oh yeah. :) Már csak 10 km és ott is termünk az Árpád hídnál. :D Bennem már elindult az újratervezés, de nem akartam partykiller lenni, megtartottam magamnak az infót.
A Római-part következett, régi szentendrei biciklizés emlékeivel, és pihentető csendjével. Nem hallgattam zenét, itt még nem volt szükség rá. Tömve volt a hely, biciklisek és futók mindenhol. És köszöntek. Nagyon szép szokás. :) Közben Újpesti vasúti híd, K híd, Hajógyár utca, gyorsan teltek a percek! Annyi minden köt már ide, minden méterben eszembe jutott egy kedves ismerős (Graphisoft park, Madaras tecsó, Óbuda, Erste torony, hogy ne kelljen neveket írnom). Valahogy így nézek ki "elmélkedés" közben:
(Igen, tudom, sok a cucc, de inni kell, kéééékeeet, Garmin nélkül sehova, kabát nélkül meg szétfagyok.)
Aquincumnál azért betoltuk a zenét, pont jó szakaszt kaptam el: Prayer in C, Momentum of clarity, WAVES!!!, Lifted, vállalhatóan, de bepörögtem. :) Mire az Árpád hídhoz értünk elkapott a hangulat és a lendület is. El is felejtettem megállni a hídfotóra. Oooops, bocsi. :S Befejezés a Margit-szigeten keresztül, csak hogy szokjuk a szombati útvonalat. ;) Eddigre már nem volt nehéz ráébredni, hogy ismét be fog csúszni egy félmaraton, pedig eredetileg 15-öt terveztem. Mondjuk azt gyorsabban futottam volna le. Meg mint tudjuk, az élmény megfizethetetlen. :) Köszönöm a társaságot. Szóval a 21. km lett a legerősebb: 4:44. Mert jól esett, élveztem, feltöltött, felszabadított:
"...ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam." /József Attila - Születésnapomra/
Mindenki nyugodjon le a .csába, nem 32 éves vagyok. 33. :D
A Hídfutás így a Margit hídon fejeződött be, a többit úgyis látjuk gyakran! :D
1:55:30 // 21,1 km // 5:28 - medium effort due to tiredness, huge experience
Ez a hétvége amúgy is magáért beszélt! Nem hiába vártam. Tömören: ennyi figyelmességet, kedves szót családtól, barátoktól, ismerősöktől és idegenektől talán még sosem kaptam ilyen tömény mennyiségben. Köszönöm. Futásról szóló blogot indítottam, mégis elkerülhetetlen kicsit belekeverni a személyes tartalmat, ezt indításkor vállaltam. Szóval HBDay volt, sőt HBWeekend! Szállok, úgy feltöltött! <3
A függőségem azt hiszem mindenki számára nyilvánvaló egy jó ideje, mivel futózoknit, futózenét, "futókaját", futópólót kaptam, és sok-sok jókívánságot a FUTÁShoz. Is. :D Köszönöm mindenkinek, akik bearanyozták a hétvégémet, páratlan volt! Szuperek vagytok!
Jöhet a mentális ráhangolódás, pihenés, rajcsomag átvétel és pasta party. :) És ne feledjétek:
Písz *
Gy.
