Ezernyi gondolat cikázik most bennem, heteket fog igénybe venni, amíg mindegyik a helyére kerül. Elöljáróban röviden annyit mondanék: MARATONT FUTNI KEGYETLEN!
Ez a szöveg van az ágyam felett, csak hogy soha ne feledjem, honnan jöttem.
Mostani állapotom: érdekes. És nagyon kettős. Előre bocsátom, hogy még nem tudtam feldolgozni a tegnapi történéseket. Azt remélem ettől a poszttól, hogy mire a végére érek, kicsit jobban értek majd mindent.
De haladjunk szépen sorban. A felkészülés futás részét sikeresnek éreztem, megcsináltam a kitűzött edzéstervet (később csatolom is), utolsó héten normálisan ettem (most nem tettem 2 hónapos alkoholmentes fogadalmat), viszont rengeteget melóztam és keveset aludtam. Tudtam, hogy ez probléma lesz. Pénteken benéztünk a pasta partyra: pacsi az ismerősöknek, fotó a célkapunál, libbenés haza. Troli nem járt, lehetett magassarkúban gyalogolni... Sebaj, túléltem.
SPAR BUDAPEST MARATON (uhhh, most ezt leírnom azért durva volt)
2014.10.11. 11:03
Köztudott: a rajt szombaton 11-kor volt. Sosem rajtoltam még ilyen időpontban, elég sokat is matekoltam rajta, hogy legyen a reggelem és a reggelim. Maradtam a szokásosnál, mindenki azt szokta mondani: a maraton hetében már ne változtass. Szót fogadtam hát: zabpehely, tejeskávé, poweraid, energy bar, vitaminok. Unásig! 3 széntabival lekísérve. :P Fél 10 körül már kimentem a Városligetbe, volt pár elintéznivalóm. Tali Andival (szülinapi futása volt :) ) és Dalmával (teljes színharmóniában szurkolt :P ), Laura a 30-as rajtnál volt, hiányzott is... Ő MINIDIG ott van a nagyobb versenyeken és ő is tolja, durva a csaj! Igazi kabala-baba :P ♥
Jól éreztem magam, imádom a futóversenyek hangulatát! Van a résztvevők között egy láthatatlan kapocs, itt mindenki azonos célért küzd, együtt, nem versengve, csodás vákuum ez! Kezdődött a bemelegítés, Varró Gyula, szokásos. Első szám: WAVES. Ennyi. :D Mindig az UB fog eszembe jutni erről, ugye csk? ;) 4. szám: Under control, jeeeee, Dalma is pörög rá. Ezután viszont ott hagytuk az alibizést, nem jött be a tapsikolós bohóckodás és már ekkor nagyon melegem volt. :) Vártam a rajtot, áramoltunk hát a zónák irányába.
Stílusosra sikerült az is. :) Annyi visszatérő motívum van már a nagyversenyeken! Természetesen itt is belebotlottam edzőtársamba, nincsenek véletlenek, együtt kellett nekivágnunk ennek a nagy útnak. :) Ő suhant 5 perces tempójában tova, én maradtam az eredeti elképzelésemnél, amely kb. így nézett ki:
- Elején 5:25 körüli tempót megyek, folyamatosan lassulva (hahaha, na ezt a részét sikerült abszolválni :) )
- 1:55:00 körüli félmaraton
- Ha sikerül behúzni 4 körülre az überkirály, ha nem, akkor 4:10:00-4:20:00 közötti idővel elégedett leszek
- És ha kell, sétálhatok is (SOHA nem sétálok, Berlinben sétáltam az utolsó előtti frissítőnél amíg ittam és a Panorámán az egyik emelkedőnél. Frissítés közben is mindig futok. Ez alap. De a maraton az más.)
11:03. Futunk! Imádom! Nem volt tele a fejem gondolatokkal, csak a tempómra koncentráltam és figyeltem a tömeget: futókat és szurkolókat egyaránt. Az elején sosincs gond. Kicsit gyorsabban kezdtem, mint akartam, de utána visszább vettem a tempóból és beálltam 5:20 körülre. Irtó nehéz ez nekem, mert húzna a tömeg és ennél gyorsabbhoz vagyok szokva. Nem baj, mentem. Viszont rohadt melegem volt, folyt rólam a víz, alig vártam a frissítőket. 1. váltópontnál integettem Szilvinek, jó, hogy láttam. A céges csapatot sajnos nem sikerült kiszúrnom.
Time: 1:03:13, distance: 12 km - 1 minute better than planned
Eddig elszaladt az idő, ez a táv egy normál adag számomra. Innen koncentrálhattam a félmaratonra. Éreztem, hogy nagyon rossz lesz lefutni Lágymányosig. Az is volt. De kiszúrtam egy FutaPécs-es pólós férfit, és őt próbáltam követni. 14-nél integettem Dalmának, jajj de jó, hogy jött! * Itt kiesett egy rész, következő emlékképem annyira nem szép: ráébredtem, hogy instabillá vált a hasam. Legnagyobb félelmem volt ez! 1. félmaratonomat így fejeztem be, Berlinben pedig 9 km-en keresztül szenvedtem vele, és most is eljött. 17-nél!!??!? Katasztrófa. A következő frissítőnél sétáltam amíg ittam, hátha. Hát nem. Vittem magammal ezt a kínt.
A 20. km-nél megettem a Gel Chipet, mert éreztem, hogy totál elgyengültem. Kevés volt a pasta? Vagy a reggeli? Vagy a napsütés a gond? Vagy a kevés alvás? Vagy ez a sok minden egyszerre? Szenvedtem, mint a kutya. A gél segített elvontatni magam a következő frissítőpontig. Lényegében víztől vízig futottam.
Time: 1:56:48, distance: 21,1 km - just as planned, except for my general feeling
Innen próbáltam a zenére és az épületekre koncentrálni, de nagyon nehéz mindezt úgy tenni, hogy már fél órája hányingerrel küzdesz. Arra gondoltam, felhívom Dalmát, hogy kések. :D Alma mater nr 2, majd alma mater nr 1, nem különösebben hatott meg. Semmi emelkedett gondolat, csak a diszkomfort. Éreztem, hogy ez életem legkeményebb kihívása, de egy pillanatra sem fordult meg az agyamban, hogy megálljak. Csak "áldottam" az eszem, amiért belevágtam. Az idő dimenziót tehát mondanom sem kell, hogy ekkorra már elég masszívan elengedtem. Ekkor jött egy (szerintem olasz) srác, aki átlendített pillanatnyi gyengeségemen és együtt futottunk kicsit. Likeolta az atlétámat. :) Ezért a cuccért örök hála a BS-teamnek! Hatalmas ötlet, nem tudom összeszámolni hányan röhögtek be rajta, egy lengyel srác hosszasan kérdezgette, honnan szereztem. :D Mostantól csak ebben futok! ♥ És jött a zene is, köszi Csaba, kellett, tényleg jó volt kb. 3 óránál. ;)
Time: 2:59:49, distance: 30 km - no more plans, thanks :)
Na ez. A rettegett 30. OMG. 13 km-en keresztül cipeltem a rosszullétet és itt állított végleg válaszút elé: vagy sétálok egy tetemesebb távot vagy kitaccsolok és összeesek. És akkor lehet egyből akár stoppolni is a Garmint... :)
SÉTA.
Itt nem akartam az elkövetkező 12 km-re gondolni. Az egy világnak tűnt. Annyira szar, mikor a lábad, a lelked vinne, de pont a hülye hasad miatt nem bírsz még levegőt sem venni. Összeomlásról szó sem volt, erőt kellett gyűjtenem a futáshoz. Itt mellém szegődött a pécsi futó, akit követni akartam még 14-nél. Innen együtt csináltuk végig. Ezt nagyon köszönöm neki! P.F., igazi sportember vagy! Elértük az Árpád híd lábát, és onnan ismét futottunk. Ő beszélt. Én 1-2 szavas válaszokat tudtam csak kibökni neki. A séta viszont nem oldotta meg az alapvető problémámat, így egy pohár kóla után 34-nél könnyítettem magamon.
Margit híd. Végre, innen már láttam a végét. Újabb társ szegődött hozzánk, V.G., kellettél mellénk! :) Megbeszéltük, hogy ismét futunk, a kóláig. :D Teljesen ki voltunk már száradva, de a trió ment előre. Szóltam, hogy én vagy sétálni vagy futni tudok, kettő között nincs átmenet. Erről a fiúk meg is bizonyosodtak, le lettem szidva, mert nem tudtam 7:00-es tempóban haladni, mindig belehúztam. :D De én már ANNYIRA KÉSZEN VOLTAM! :D Legszívesebben toltam volna neki, mert hatalmas kudarcnak éltem meg, hogy sétáltam a közepén. Igen, 30 km a közepe... Az a rohadt fal! Vasbeton vazz :D Vagy inkább többrétegű öntöttvas! :D Mondták, hogy jönni fog, de más típusúnak gondoltam. Max 1 rétegű gipszkartonnak. :D
Mindegy, hosszas szenvedés után átlendültem rajta, 38-nál Dalma hozta a zselét, volt nála víz is, kellett nagyon! És akkor megdumáltuk újdonsült társaimmal, hogy innen végig futunk, mert most már nem hagyhatjuk, hogy az 5 óra is elússzon. Főnix madárként kiemelkedve a habokból suhantunk a Hősök tere felé, hogy még egy laza 2 km-es ligetkör után átléphessünk az álmok kapuján. A vége ismét vállalhatóan (6 perc körül) ment, mikor befordultam a célegyenesbe, elöntött a boldogság. Bemondták a nevemet és azt is, hogy első maratonom. Úristen, most fogom csak fel, már nem félmaratonista, hanem:
MARATONISTA VAGYOK. :)
4:50:31 // 41,195 km FULL MARATON! // 6:53 - PB in terms of duration and distance :)
És akkor az összefoglaló. Legfontosabb: rengetegen támogattatok, ez leírhatatlan érzés! KÖSZÖNÖM! Annyi élmény, pozitívum, felismerés ért az ide vezető úton. Szép periódusa volt életemnek, és azt kell mondjam, nem ért véget. Még nem tudom azt leírni, hogy felhőtlen az örömöm, de megcsináltam. És ki merem jelenteni: lesz következő. Már megy a tervezés. ;) Első maratonnak jó lesz ez, tapasztalatot kellett szereznem ebben is. Amatőr vagyok. De ennél sokkal jobban is tudom csinálni.
És igen, tartom, hogy tündérmesék nem léteznek. Az életben keményen meg kell küzdeni mindenért, folyamatosan tapasztalom, maratonnál sincs ez másképp. Nem adja könnyen magát. :) A félmaratonnál is két év kellett, amíg "beértem", miért lenne ez másképp a maratonnál? A munkahelyen is apró lépésekkel haladok (remélem) előre, emberi kapcsolataim is fokozatosan emelkednek a következő szintre, sok-sok befektetett energiával. Ez a szép az egészben. Az út maga. :)
Pár apró tanács azoknak, akik belevágnának:
- Mindenképp próbáljátok meg, hatalmas élmény!
- Idő elvárás ne legyen az első maratonon. Teljesítés. Ennyi bőven elég.
- Csak vizet igyatok (kivéve ha letesztelted és nagyon nem jött be), de azt sokat.
- Aludjatok sokat előtte (én legközelebb arra a hétre lemondom az ÖSSZES programomat. Ez az "adott szó" dolog nálam mindig bezavar, nem akartam senkit visszamondani...)
- 35 km-t le KELL futni előtte, mert ezzel a fallal találkozni kell a maraton előtt :)
- Ez egy jó tanács magamnak: Még több alázat. Meg kell tapasztalni azt is, amikor valami nem úgy sül el, ahogy szerettem volna. Ezt most a célidőre mondom, aminek eleve nem is kellett volna lennie. :) Eddig mindig megugrottam a kitűzött célt, most vagy túl magas volt, vagy én voltam kevés hozzá.
- Mindenekelőtt pedig:
A legtöbb beszámoló itt ér véget és nem szól az "afterről". Pedig az is érdekes! KO voltam, a hasam szétment, napszúrást is kaptam. Nagyon nyűgös és valljuk be, kibírhatatlan vagyok ilyenkor. :D Sry attól, akit ez érintett. Felpattantam a biciklimre és hazatekertem. Ez számomra a szabadság érzése! Be a kádba, sztem másfél órán át telefonáltam, chateltem, élménybeszámoltam. :D És nem örültem. Ez a fránya maximalizmusom nem hagyott nyugodni. Megcsináltam, még ha hatalmas harc is volt ez magammal (valljuk be, eddig 2:48-nál többet nem futottam egyhuzamban, most ez +2 óra volt), de maradt bennem hiányérzet. Verseny közben 5-ször fogadtam meg, hogy SOHA TÖBBET nem indulok maratonon. Ez mindig így van. De már javítani akarok! :)
Szóval az este: kipakoltam a "szurkolói csomagot", sponsored by: Laura, Szilvi, Csilla, Dalma és szisztematikusan felzabáltam mindent. Már csak a Ritter Sport van meg, mert azt jobb eredményre tartogatom. :)
Jah igen, a testem. Újszerű "sérüléseim" vannak. A lábamnak semmi baja, az Asics cipő egy kincs! Viszont tele vagyok horzsolásokkal, a ruha kikezdte a bőrömet rengeteg helyen. Az este pedig szörnyű volt. Alig tudtam elaludni, aztán felébredtem, nem bírtam lenyugodni. Fájt a fejem. Aztán rázott a hideg. Majd kivert a víz. Éjfél után szerintem már a szervezetem is megunta a vergődést és beájultam. :)
Egy maraton az nem két félmaraton. És nem is 2,2 a szorzó. Ez mind bullshit. Itt kőkemény sportemberek voltak, óriási elismerés mindenkinek, aki ezt valaha is végig csinálta. Innen gratulálok valamennyi ismerősömnek még egyszer! A "Debreceni kilométerek" csapatnak pedig külön hatalmas gratuláció a fölényes első helyezésért! Szép volt Vera, örülök nektek, meg is könnyeztem az eredményeteket. :) A fácsém ismét tele van futásos posztokkal, nem győzök lájkolni :P Jó, hogy ennyi sportos ismerősöm van. #Lovemylife
Jó ez a poszt írás, helyre tesz. Már tisztábban látok. Meg volt pörgetve 2014 rendesen. Még novemberben levezetünk Siófokon egy "Maraton párban" menettel, kivel mással, mint Laurával. Impossible is nothing. Ő is nap mint nap bizonyít ebből. ;) Rengeteg ismerős lesz ott, flash lesz velük együtt pihenni futás után!
2014.10.11-én egy markáns sor tűnt el a bakancslistámról. Már csak 3 fontosabb elem árválkodik rajta. :P
Köszöntem, rohanok a "Sonkába", egy kis kényeztetés jár, vagy nem?
* Láv * :
hosszútávfutó-Gyé. ;)
UI: Lesz itt még blogolás, de most timeout-ot kérek ;)
